A hónap szerelmes párja - Ezria

Sziasztok!
Nos, a project amilyen nagy izgalommal indult, olyan lassan is megy. Nem érkezett még sok kép, és aggódom, hogy több nem is fog. Ha te szeretnél benne lenni, a PLL projectbe, akkor nincs más dolgod, mint katt IDE, és olvasd el az infókat! :)

Még egy hírem van, hogy elindult az új blogom, ami már nem fanfic, ez ITT nézhetitek meg! :)

Örömmel tudatom veletek, hogy e havi szerelmes párunk Ezria lett! Ebben a bejegyzésben egy igazán szerelmes novellát hoztam össze nektek, olvassátok el, tetszikeljetek, s iratkozzatok fel (persze, ha csak tetszett)!
Új szavazás is indult, amit oldalt tekinthettek meg, az e havi kérdés az, hogy ki a kedvenc lány szereplőd, a sorozatból! :)
A novellához tehát jó olvasást, puszilok mindenkit!

 

Egy teljesen átlagos napnak indult. Emlékszem, csak egy szendvicsért ugrottam be arra a bizonyos helyre, ami talán életem egyik legmeghatározóbb élménye lett. Itt pillantottam meg Ezrát. Már az első pillanattól fogva remek hangulatban telt a beszélgetés. Kijöttünk egymással. Szinte ugyan az volt az érdeklődési körünk, szerettünk olvasni, ugyan azt a zenét hallgattunk. Éreztem, hogy szerelem illat van a levegőben... Már akkor, és ott.

 

 

 

Aztán jött a sokk... Ezra a tanárom lett . 

 

 

 

De én akartam őt. És ami a legjobb, hogy ő is engem .

 

Nem adtuk fel a szerelmünket .

 

De titokban kellett tartanunk .

 

 

 

Így hát lett egy közös titkunk ,

 

 

 

bár tudtuk, örökké nem maradhat titokban .

 

 

Voltak nehéz időszakok...

 

 

 

 

 ... és volt olyan is, hogy hagytam elmenni .

Magányos voltam .

 

 

 

 

 

Aztán tettem olyat ,

 

 

 

 

 

amit később megbántam .

 

 

De Őt szerettem ,

 

 

 mindvégig.

 

 Az első randevú emléke, amikor nem kellett rejtőznünk ,

 

 

 

még most is bennem él.

 

Bohóckodtunk ,

 

 

de tudtunk komoly dolgokról is beszélni .

 

 

 

 

Aztán jött egy nehéz időszak .

 

 

 

 

Már nem volt a tanárom, mégsem akarta felvállalni a kapcsolatot .

 

 

De én nem akartam elveszíteni...

 

 

 

 

S ő sem akart engem.

 

 

 

 

VOLTAK

 

 

 

NAGYON

 

 

 

 

NEHÉZ

 

 

 

IDŐSZAKOK .

 

 

 

De valami láthatatlan erő segített nekünk ,

 

 

 

 hogy visszataláljunk egymáshoz .

 

 

 

Szerelmünk nem volt mindig tündérmese .

 

 De kitartottunk egymás mellett, és mindig

 

 

 

 nagyon szerettük egymást.

 

 

 

Még a rosszban is .

 

 

Hiszen ez a szerelem lényege .

 

 

Megbocsájtani ,

 

 

 

hinni ,

 

 

 

és bízni.

                                           A VÉGSŐKIG!