5. rész

Sziasztok! :)

Tegnap vége lett a vizsgáimnak, úgyhogy innentől kezdve többet tudok majd írni! :) Remélem örültök neki.
Itt is az újabb rész, úgyhogy mindenkinek jó olvasást kívánok! :)

- Holnap visszamegyünk, és megmondjuk neki, hogy még mindig nincs meg amit keresek, és közben kihozzuk a kis noteszt. Úgy jó lesz?
- Tényleg, nem is mondtad, mit kerestél ma ott? - kérdezte értetlenül Ariától, majd kortyolt a kávéból.
- Ez nem lényeg - válaszolt a lány - de ha annyira tudni akarod tegnap otthagytam a telefontartóm. Azért mentem ma vissza. Majd mondom azt, hogy haza kellett rohannom.
- Rendben van - mondta Emily - akkor holnap akció.

***

Candi magányosan sétált hazafelé, lelkiismeret-furdalással. Pont a megtörténteket nem szerette volna, és beleesett a csapdába. Így már biztos, hogy Toby is kiábrándult belőle, és Spencer barátságát is elvesztette, talán egy életre.
A kis utcába bekanyarodva kellemes érzés töltötte el a lányt. Eszébe jutottak azok a bizonyos régi szép emlékek, amiket Tobyval élt át. Rengeteg volt belőlük. Hiányzik neki.
A zsebében lévő telefon ekkor megrezzent. Hívta valaki. Kíváncsian vette elő, és nézett rá a kijelzőre. Maga sem hitte el, hogy a bejövő hívás Tobytól érkezett.
- Szia - szólalt meg a lány.
- Szia Candi - mondta Toby - sajnálom Spencer kirohanását.
- Ugyan, dehogy. Igaza volt. Én voltam a hibás. Nem szabadott volna elhívnom téged.
- Nem, ez nem igaz. Ha nem szól közbe, igent mondtam volna. Szeretnék veled találkozni. Kettesben. Csak te és én.
- Ez nem jó ötlet Toby. Nem lehet.
A lány meg sem várta, hogy a fiú mit mond, egy határozott mozdulattal letette a telefont. Meg kellett állnia, hogy megnyugodjon, és feltegye magában a kérdést: lehet, hogy a fiú még mindig szereti?

***

- Akkor bemegyünk, te eltereled Mr Ligth figyelmét, én pedig a telefontartót keresvén előkutatom a noteszt. Oké?
- Rendben, ahogy megbeszéltük.
A két lány a Ligth ház előtt állt, és csengettek. Hosszas várakozás után nyílt az ajtó, és Cristopher Ligth engedte be a két lányt. Mindent a megbeszéltek szerint tettek. Emily figyelmet terelt, Aria pedig a konyhában kutatta a füzetet.
- És hogy van, Mr Ligth? - kérdezte Emily, zavarodottan.
- Megvagyok. Jobban is lehetnék.
- Miért?
- Az időváltozásra mindig fáj a fejem.
-Teljesen mint apukámnak. Neki is mindig...
A beszélgetés megszakadt, ugyanis Aria hangosan kiáltott Emilynek, hogy megtalálta a telefontartót, és most már mehetnek.

***

Candi a házuk elé ért. Fejében még mindig kavarogtak a gondolatok, de amikor meglátta a két lányt, mintha valaki elfújta volna a gondolatait, már sokkal inkább érdekelte, hogy miért volt náluk Emily és Aria.
- Hé, lányok! - kiáltott Candi, majd gyors léptekkel a lányok után ment.
- Szia.
- Miért voltatok nálunk?
- Csak a telefontartómat kerestem - válaszolt Aria, majd háta mögött erősen szorongatta a noteszt, nehogy észrevegye Cadni.
- Ja, értem, és meglett?
- Igen, itt van. De mi most mennénk is mert sietünk - mondta Emily, aki menteni akarta a helyzetet.
Ekkor következett be az, amire egyikük sem számított. Egy gördeszkás, Ariát majdnem fellökve suhant el mellettük, a lány kezéből kilökve a füzetet.
- Ez meg mi? - kérdezte Candi, és a noteszért nyúlt. - De hát ez az apám notesze.
Candi a két lányra nézett kérdően, s egy vérfagyasztó mondatot intézett hozzájuk.
- Gyertek vissza hozzánk. Van mit megbeszélnünk.