Ízelítő

Sziasztok kedves olvasók!
Újakhoz, és régiekhez szólok egyaránt. A blog ma HIVATALOSAN IS MEGNYITOTTA A KAPUIT! Újra!

Aki eddig nem olvasta volna a blogom, most nyugodtan bekapcsolódhat, hisz új szereplők, történések lépnek életbe, új kalandokkal, titkokkal és szerelmekkel vegyítve.
Nagyon nagyon jó olvasást kívánok, írjatok megjegyzést, iratkozzatok fel, s egyszerűen csak érezzétek jól magatokat, hisz én is csodásan éreztem magam akkor, amikor megírhattam az első részt, újra.

U.I.: Ezt a visszatérést hívjuk csak 2. évadnak.

Rebecca Hill, és Jason DiLaurentis 2014.márciusában Európába költöztek, egy új élet megkezdése gyanánt.

Rosewood. Az ég kék, a nap még csak most bújik ki a hegyek tetejénél. A levegő hűvös, majdnem hogy hideg, de mégis jól érzed magad. Tudod, ez az az érzés, mikor egy friss nyári reggelen magadba szívod a tiszta levegőt, majd szétnézel, és rácsodálkozol a világra, hogy milyen csodás. A nap melegíti a hátadat, és most, ha máskor nem is igazán, most teljes mértékben jól érzed magad.

Igen, Rosewood. Kedves emberek, finom fagylalt, remek közérzet. Emily Fields is itt él, a lány, aki már több mindenen ment túl mint gondolnánk. Egy életvidám, mosolygós lány, aki ma reggel is a fülhallgatójával fülében, a kedvenc sportcipőjét felvéve indult futni. Futás közben kavarognak a gondolatok a fejében. Talán már születése óta is pontosan tudnia kellett volna, hogy leszbikus, vagy ez akkor alakult ki benne amikor először csókolt meg egy lányt? Maga sem emlékszik pontosan. Egyedül érzi magát, ebben a rideg, komor világban.

Az első napsugarak besütése az ablakon, ez ébresztette a szőke fürtös lányt, aki még inkább paplanjába burkolózott, s a fejére húzta azt. Maga mellé tekintett, majd látta az embert, aki az életét jelenti. Ő volt Caleb. Hanna és a fiú már több mint egy éve alkotnak egy párt, s kapcsolatuk igaz nem mindig idilli, még mindig nagyon szeretik egymást. Ők minden egyes együtt töltött percet csodaként élnek meg, s ki is használják azt. Gyönyörű reggel ez is számukra.

A szobában kávé illata terjed. A frissen lefőzött feketére ilyenkor minden embernek szüksége van a Hastings családban. Anyu, apu munkába szalad, Spencer Hastings pedig a szemét a padlóra szegezve áll a pult felett, s szürcsölgeti kávéját. A gondolatok az ő fejében sem nyugszanak. Sokan mondták már neki, hogy bárcsak az ő életét élhetnék. A látszólag tökéletes életet. A fiatal lány élete azonban közel sem olyan, mit amilyennek gondolják. Spencert a leginkább az A ügy zavarja. A titkos idegen kiléte... hogy ki is A valójában.

Aria Montgomery, a mindig mosolygós, aranyos lány, aki négyük közül talán a legérzékibb, és a legnagyobb csalódásokon van túl. Azonban még most is, egyfolytában mosolyog. Legalábbis ha társaságban van. Akkor biztosan. A teraszon ülve, egy finom kakaóval a kezében csodálkozik a világra. Magába szívja a friss levegő zamatát, eszébe jutnak a régi szép emlékek. Aztán meghallja a költöztető teherkocsi zúgó zaját, s riadtan ül fel székéből. Ne költözz ide, kérlek! Te is csak egy újabb áldozat leszel a sok közül...

A jármű bekanyarodott, az emberek szépen lassan szállnak ki belőle. Először is az édesapa, Cristopher Ligth, aki a második gyermeke születésekor elvesztette feleségét, s most egyedül neveli a számára mindig is apró, édesgetni való gyermekeit. Másodikként ugrik ki a kocsiból Adam, a kis, tizenhárom éves örökmozgó kölyök, majd utoljára a friss diplomás Candice Light. A hosszú vörös hajú lány, már nem először jár ezen a környéken. A család anyagi gondjai miatt azonban nem maradhattak itt.

Aria felpattant a székéből, s a szomszéd házhoz rohant. Felismerni vélte még egész kicsi korából a lányt, akivel mindig együtt játszottak, befonták egymás haját, s együtt mentek sütizni a nagyival, a közeli cukrászdába.
 - Te vagy az, Candi? Tényleg te vagy az? - kiáltott Aria már egészen messziről.
 - Aria... te jó ég!
Mindkét lánynak könnyek szöktek a szemeibe. Egyrészt a meghatottság, másrészt a boldogság könnyei.
 - Jól megváltoztál. Annyira hiányoztál amikor elmentél, s most újra itt vagy. El sem hiszem, tényleg. Lehetséges, hogy ennyi időn keresztül is megmaradt a barátságunk, amit már majdnem tíz éve kötöttünk?
 - Egészen biztos vagyok benne - mondta Candice - olyan jó újra itt lenni. Itthon.
A két lány egymás nyakába borult, majd közösen kezdték bepakolni a kartondobozokat, s kipakolni belőlük.

Aria talán még nem is gondolta, hogy régi barátnője már nem az, akit ő annak idején megszeretett, ahogyan azt sem, hogy az egyik kartondoboz mélyén egy pisztoly, egy kés, illetve egy bilincs fekszik. Jó mélyen eldugva.