III.\ 6. Blogzáró rész

Sziasztok drága (még meglévő) olvasóim!
Elhoztam nektek az utolsó részt, fájó(!) szívvel. Nagyon nagyon boldog vagyok,  hogy részese lehettem ennek a kalandnak. Hatalmas szeretetet kaptam tőletek, és ezt meg sem tudom mind köszönni. Ha valakinek az eszében megfordul a kérdés, hogy lesz-e még blogom, akkor a válaszom IGEN. Amint elkezdem, linkelni fogom Nektek. Köszönöm ezt a csodás időt, és ezer puszi mindenkinek!

u.i: Tudom, hogy elég rövidke lett, de úgy éreztem , valahogy mégiscsak le kell zárnom.

2 hónappal később

Rosewood - Hill ház; 15:46 perc
Boldog vagyok. Mindenféle értelemben. Az életem egy hirtelen kanyarral fordult a jobbik irányba, és ezt az édesanyámnak, és Jasonnek köszönhetem a leginkább. Igen, még mindig fáj amit tett, de megpróbálta helyre hozni, minden egyes pillanatban a kívánságaim nézi, figyeli, és próbál mindent megtenni, azért, hogy nekem jó legyen. Vagyis pontosabban nekünk. Nekem és a picinek. Már egész nagy, több mint négy hónapos. Az orvos azt mondta, hogy már megnézhetnénk, hogy fiú -e vagy lány, de én jobban szeretném, ha csak a születése pillanatában derülne ki.
A nyár csodálatos volt. Amilyen szép volt, olyan gyorsan el is telt. Szívesen pörgetném vissza az időt, és még töltenék el ezer és ezer napot a nyárban, de sajnos ez nem lehetséges. A falevelek lehullnak, a nap már csak néha lesz az égen. Mégis minden egyes pillanatban a szépet kell figyelni a világban, és meglátni a jót.

Gondolataim közepette egy kéz érintette meg a vállamat, amire én rögtön felkaptam a fejem, s megfordultam.
- Jól vagy? - kérdezte Jason, majd a kezembe nyomott egy pohár tejeskávét.
- Persze, gyere ülj le mellém.
Jason leült, és átkarolt. Éreztem az illatát, és éreztem a szívverését. Csodálatos vele lenni. Csoda minden egyes perc.
- Szeretnék valamit kérdezni - mondta, majd megfogta a kezem.
Kicsit meglepődtem, de egyben a lélegzetem is felgyorsult. Izgultam, hogy vajon mi lehet az, amit kérdezni szeretne.
- Becky, én nagyon szeretlek. Szeretem a picit is, és imádok veled lenni. Kérlek gyere hozzám feleségül!
Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak. Nem azért, mert nem tudtam mit akarok, hanem azért, mert hatalmas meglepetésként ért, hogy feltette ezt a kérdést.
- Hát persze - nyögtem ki végül, és megjelentek a szememben a boldogság könnycseppjei.

2 órával később
Csodálatos a gyűrű, csodálatos minden. Szép az élet, jelenthetem. "A" sem zaklat már, nincs semmi, ami elronthatná a kedvem.
A gyűrűt lehúzva ujjamról nézegettem, amikor észrevettem egy kis, apró írást a gyűrű belső oldalán. Kíváncsian hunyorgattam, amire eltudtam olvasni. Egyetlen mondat volt ráírva.
" Látlak. - A"
Sokként ért. Úgy érzem, minden kezdődik elölről.