II.\9.rész

Rosewood - Vidámpark; 17:35 perc

A vagonok hirtelen megállnak,senki sem moccan. Még a szuszogás sem hallatszik,sem egy levegővétel.
- Jól vannak mindannyian? - hangzik fel a háttérből kérdés.
Egy biztonsági őr zseblámpával a kezében fut felénk,és világít. Tudom,most már nincs mitől félnünk. Lassan mindenkit kisegít a vagonokból,és megkérdezi,nem esett-e bántódásunk.
- Nem - mondjuk szinte egyszerre.
Lassan kibotorkálunk a sötét alagútból,a kijáratnál Ariáék,és Hannaék is várnak ránk.
- Te jó ég,mi történt,jól vagytok?
- A- keze van a dolgokba. Megint sikerült neki behálóznia minket. Nem hiszem el - mondta Spencer,és kezével beletúrt a hajába - Újra és újra bedőlünk neki,és ő nevet rajtunk. Kínoz,de nem öl meg.
- Spenc,nyugodj már meg! Ne mondd már,hogy te meg akarsz halni.
- Abszolút nem mondtam ilyet - válaszolt,majd idegesen Emilyre nézett.
Láttam,amint a biztonsági őr kérdezgeti Tobyt,és úgy láttam jónak,ha megkérdezem ,volt-e lehetősége valakinek a hangosbemondóhoz jutni.
- Sajnálom hölgyem,de szinte száz százalékig biztos vagyok benne,hogy senki sem juthatott oda be,az alkalmazottunkon kívül.
- És ki az alkalmazottjuk?
- Ne haragudjon,de ezt nem oszthatom meg magával. Most ha megbocsájt,mennem kell,és még egyszeri elnézésüket kérjük ,ez körülbelül évente egyszer,ha előfordul,nagyon sajnálatos,hogy pont magukkal történt meg.
- Higgye el,tudom,hogy súlyosabban is végződhetett volna a dolog. Hallottam már ilyenről. Kész szerencse,hogy meg tudták állítani a vagonokat.
- Ez így van,csak tudja,nem akartam ezt így konkrétan megmondani,hisz örüljünk,hogy nem történt katasztrófa. Viszont látásra.
A kezét nyújtotta,és nyújtottam én is. Kedves fiatal embernek tűnt.
- Nem pont így akartuk - mondta szomorú arccal Aria,majd megölelt.
Elindultunk hazafelé.

Rosewood - Hastings ház; 18:24 perc

Mielőtt hazavittek volna,még beugrottunk Spencerékhez. Paige és Ezra inkább mégis azt az utat választották,hogy nem tartanak velünk,de mi akkor is helyre akartunk hozni az elromlott délutánt.
- Ki kér ebből? - kérdezte Hanna,majd előemelt a táskájából egy üveg bort.
- Ez egész nap nálad volt? - kérdően néztem rá.
- Vészhelyzetre. Látod? Jól jött - mondta,majd odaadta az üveget Tobynak - Bontsd ki!
Nem hittem a szememnek,és a fülemnek sem. Hanna nem kis pályás lány,ez igazán belevaló,és valljuk be,igaza is volt. Jól jön ez most.
- Akkor koccintsunk a szülinaposra!
Mindenki magasba emelte a poharat. Nagyon kedves volt tőlük,sőt Spencer hozott még sütit,és egy üveg alkoholt is.

Egy órával később
Ahogy telt az idő,egyre jobban felszabadultunk. A hangulat már szinte fokozhatatlan volt ; bekapcsoltunk a jó kis zenelejátszót,és egyre több borosüveg került az asztal alá,üresen.
Éreztem,hogy rendesen odaütött a fejemnek ez a hat pohár bor,bár szerintem ezzel mindenki így volt. Vagyis így láttam. Ültünk a kanapén,és közben csak nevettünk. Hallgattuk a zenét,egyszer-egyszer beleénekeltük azt a darabot,amit éppen tudtunk.
Amikor már mindenki kicsit lehalkult,és fáradtan és becsiccsentve ült,Jason egyre közelebb jött hozzám. Belecsókolt a nyakamba,és csak csókolt. Lassan kezét combomra emelte,és simogatott.
- Gyerünk fel az egyik szobába - mondta,és felállt a kanapéról.
Nem mondtam semmit. Követtem. Azt nem nagyon tudom,hogy hogy kerültünk fel a szobába,hisz nem otthon vagyok,és csak sejtés volt,hogy az emeleten vannak a szobák. Amint megtaláltuk az első ajtót bementünk. Jason lefektetett az ágyra,és lassan csókolni kezdett. Levette a felsőmet,és a melltartómat is. A nadrágomon lévő gombot kigombolta. Éreztem rajta,hogy őt is kiütötte az alkohol. A következő viszont amire emlékszem,hogy valaki benyitott a szobába. Spencer volt az.
- Jaj,ne haragudjatok - nevetett - Csak gondoltam szólok,hogy a szüleim körülbelül fél órán belül hazaérnek.
- Remek - mondta Jason,és felsegített az ágyról.
Felkapcsoltuk a villanyt,és ekkor észrevettem egy kis,fénylő dolgot. Nem tudtam,hogy mi lehet az,aztán később rájöttem. Egy vaku villant az ablak előtt lévő fáról.
- Te jó ég - kaptam magam elé az első kezembe kerülő tárgyat,hogy eltakarjam magam,a kamera elől.
- Mi az? - kérdezte Jason,és ijedten nézett rám - Baj van?
- Arról a fáról valaki minket videózott.
Jason odafutott az ablakhoz,és szétnézett. Azt mondta,nem lát senkit sem.
- De én láttam.
Kiabáltam. Nem akartam,de így jött ki.
- Nyugodj meg - mondta - Biztosan csak sokat ittál.
- Hát persze - válaszoltam,de legbelül tudtam,hogy nekem van igazam.

Július 28. - Rosewood - Hill ház; 09:42 perc

Hűvös,esős időt mutat a mai reggel. A nap nem süt,és a madarak sem csicseregnek.
Kinyitom a szeme,látom,hogy Jason mellettem fekszik. Imádom nézni,ahogyan alszik,érezni ahogy szuszog,azt a megszokott,férfias illatát. Visszacsukom a szemem,csak az ő levegővételét hallom.
- Boldog születésnapot,kincsem!
Tehát felébredt. Milyen aranyos,ez az első gondolata reggel.
- Köszönöm édes - válaszoltam.
Megéltem. Tizenkilenc éves lettem. Bárcsak láthatnám apa arcát,amikor elfújom a tortámon lévő gyertyákat. Feltápászkodtam,és ásítottam egy nagyot. Magamra vettem a köntösömet,és kiléptem az ajtón,ekkor vettem észre,hogy anyu egy házilag készített,csodaszép tortával a kezében akart bejönni a szobámba.
- Nagyon boldog szülinapot kislányom! - mondta,és a szabad kezével átkarolt - Tizenkilenc éves lettél,el sem hiszem. Fújd el gyorsan a gyertyákat!

Rosewood - Hill Cafe kávézó, 10:32 perc
A négy lány szemszögéből
- Alig várom,hogy meglássam az arcát - mondta Hanna,és szorgalmasan söprögetett tovább.
- Már én is ,remélem minden összejön - válaszolt Aria.
Nos,igen. A barátok,akik azt hazudják,hogy a születésnapon nem érnek rá,közben jobban készülődnek,mint bármi másra.
- Spence,mikorra hozzák a tortát?
- Azt hiszem,ötöt mondott a pasas. De nem vagyok benne biztos

17:00 perc
Megjött a torta,egy gyönyörű,gyöngyökkel kirakott ,fehér - lila díszítésű. A vendégek lassan lépdelnek be az ajtón. Minden készen áll,a díszítés,a rengeteg étel,a zene,a születésnapos hiányzik már csak.
A pódium előtt,egy nagy,fehér kivetítő volt felállítva. Többeknek szemet szúrt,hogy minek van ott,de ha Spencert megkérdezték,ő tudta a helyes választ. "Egy rövid videó filmet fogunk levetíteni Beckyről,egészen kiskorától,tizenkilenc éves koráig."
- Akkor kezdhetünk? Felhívjam én? - kérdezte Emily.
- Hívd,és mondd neki,hogy várjuk a kávézóban egy kávéra!

Rosewood - Hill ház; 17:14 perc

Az egész nap egy csoda,azt hiszem,nem is lehetne ennél jobb. Egyetlen dolog zavar,hogy a lányok nem is gondoltak rám. Oké,hogy tegnap elvittek a vidámparkba,de azt nem hiszem el,hogy egyetlen sms-re nincs idejük.
Ekkor,mintha valami telepatikus erőm lenne,megcsörrent a telefonom. Emily neve állt a kijelzőn.
- Szia Becky - szólt a telefonba - Azért hívlak,hogy nem lenne-e kedved egy kávéra a kávézótokba? Itt vagyunk a lányokkal,felköszöntenénk ma is,ha nem bánod.
Dehogy bántam! Sőt mi több; nagyon boldog voltam. Kaptam magam,felvettem egy nagyon csinos ruhát,és elindultam. Az esernyőmet nem hagyhattam otthon,hiszen az eső még mindig,meg nem állva egész nap,zuhogott.

Rosewood - Hill Cafe - kávézó; 18:00 perc

A kávézó előtt állok,már sötétedik. Most,hogy jön a hideg,már egészen korán váltja a napot a hold. Belépek az ajtón,és elmondhatatlan látvány fogad. Körülbelül 100 ember énekli egyszerre a boldog születésnapot című dalt,nekem.
- Ezt nem hiszem el - kaptam a kezem a szám elé.
Elérzékenyültem.
- Nagyon boldog szülinapot! - jöttek a jókívánságok egymás után.
Nagyon sok ajándékot kaptam,azt hiszem,ráérek otthon kibontani őket. Jason végig ott állt mögöttem,hatalmas mosollyal az arcán,hiszen tudta,hogy mennyire boldog vagyok.
- És most - kapta a szája elé a mikrofont Spence - Egy kis figyelmet kérek! A születésnaposunkat,ezúton is szerettük volna meglepni,ezért összeállítottunk róla,neki egy videót. Reméljük tetszeni fog,Becky.
A nagy,fehér vásznon,elindultak a rövid videójelenetek,a képek. Láttam,hogy többek szeme könnybe lábadt,és láttam azt is,hogy anyu már a könnyeit törölgeti.
Ekkor jött az,amire senki sem számított, én még úgy sem.
A kivetítőn nagy,fekete sötétséget láttunk. Ezután lehetett hallani valami halk neszt,mintha valaki beszélgetett volna. Aztán nyögdécselések. "Te jó ég,ez mi?" - gondoltam magamban.
A kép kivilágosodott,vagyis láthatóan felkapcsolta valaki a villanyt. Én álltam ott,felülről teljesen meztelenül,kigombolt nadrágban.
Hanna ekkor nyomta ki a lejátszó gombját. Éreztem az emberek szúró tekintetét. Valami borzasztóan éreztem magam. Kirohantam a helységből.
Ekkor jutott eszembe,hogy tegnap éjszaka ,láttam,hogy valaki kameráz.
- Látod megmondtam - üvöltöttem Jasonre,hiszen utánam jött - Valaki ott volt tegnap éjszaka,és te nem hittél nekem!
- Nyugodj már meg,sajnálom,hogy nem hittem el.
- Sajnálod? - kérdeztem - Ezzel nem megyek semmire, körülbelül száz ember röhög most rajtam,volt aki még a telefonját is előkapta,hogy megörökítse a pillanatot. Annyira megalázó.
A telefonom csipogott,üzenetem érkezett.
"Nagyon boldog szülinapot kívánok! A-"