Sziasztok! :)Meghoztam egy újabb részt. Sajnos nagyon leesett a látogatók száma,de azért remélem,hogy maradt aki még olvassa a blogomat. Ha igen,akkor írjatok megjegyzéseket,és pipáljatok lent (tetszik,elmegy,nem tetszik),és iratkozzatok fel! Dupla részt hoztam,remélem ezzel örömet okoztam.
Tehát írjátok meg ha tetszett,írjatok nekem ötleteket,vagy csak akár egy levelet. :)
Jó olvasást!
Rosewood - Hill ház; 09:56 perc
- Tessék? - kérdeztem ijedten,és felálltam az asztaltól.
Megszólalni sem tudtam a meglepettségtől. Anyura,majd Jasonre néztem,és felrohantam a szobámba. Magamra csuktam az ajtót. Ilyenkor úgy érzem,nem bánthat senki. A fülembe dugtam a headsetem,a lejátszón benyomtam a lejátszás gombot. Zene be,világ ki.
Egy órával később
Zenehallgatás közben elnyomott az álom. Nem sokat aludhattam,hiszen láttam,hogy a nap még nem süt be az ablakomon. Tehát délelőtt van. Felültem,majd szétnéztem. A lábam beledugtam a papucsomba,a hátamra kaptam a köntöst,hogy ne fázzak,hiszen még pizsamában vagyok.
A fehér falas folyosón végigmenvén,megfordult a fejemben,hogy ez a ház,amikor ideköltöztünk,maga volt a remete lakás,és most egy nagyon otthonos kis kéglivé alakítottuk.
Leértem a lépcsőn,és láttam anyut,amint mosogat a konyhában állva. Lassan közeledtem felé,és ő ezt észre is vette.
- Drágám - mondta,majd megtörölte a kezét a konyharuhába,és közeledett felém.
Megfogta az arcom,és magához húzott.
- Jól vagy?
- Jobban - mondtam,és leültem - Nekem ezt nem egyszerű feldolgozni. Tizenkilenc év után tudom meg,hogy van egy féltestvérem,ráadásul,hogy az apám nem az a mintaapa,akinek én gondoltam. Borzasztóan sajnállak,anyu!
- Már rég volt - válaszolt - Megbocsájtottam az apádnak,és látod milyen jól tettem? Mert ha nem úgy tettem volna, nem lennél te sem.
Az arcomon végigsimította a kezét,de láttam,hogy a szeme sarkában megjelentek a könnycseppek.
- Mit szeretnél csinálni holnap, úgy értem a születésnapod alkalmából?
Terelte a témát. Ha nem akar erről beszélni,akkor én sem.
- Még nem tudom - mondtam - Szerintem a lányokkal és Jasonnel majd kitalálunk valamit. Nagyon nagy szerencsém van,hogy nem lett semmi komolyabb bajom az Eist közi dolog után. Lehet nem lépnék a tizenkilencedik életévembe.
- Na - szólt rám anyu - Ilyenről még hallani se akarok.
- Hol van Jason? - kérdeztem.
- Elment a sarki közértbe felvágottért és zsömléért. Nekem nem volt kedvem,és ő felajánlotta.
- Ja értem - mondtam - Akkor én megyek és felöltözök.
- Persze kicsim,menj csak,és tudd,hogy nagyon szeretlek.
- Én is téged,anyu!
Gyors léptekkel a szobám felé vettem az irányt. Kiválasztottam egy egyszerű és kényelmes ruhát,majd belebújtam.
Órákkal később
Főképpen a telefonom csörgése szakított ki a gondolataimból,és a könyv sorai közül.
- Szia Becky,figyelj - szólt a vonal túlsó felén Aria,és még szóhoz jutni sem hagyott - arra gondoltunk,hogy tartunk neked egy elő szülinapi találkozót,szóval nem mondhatsz nemet,ma,fél órán belül,legyél a házatok előtt,oké?
- Persze - mondtam.
Szívembe egy nagyon jóleső érzés költözött,mivel még senki sem kedveskedett nekem a szülinapomon,persze a családon kívül. Felpattantam ,és nagyon nagy izgalommal kezdtem el készülődni,gondolkozva azon,hogy vajon hová megyünk,és hogy vajon még mindig olyan jól áll az a zöld ruha,mint tavaly nyáron?
Rosewood - Hill ház előtti járda - 14:27 perc
A várakozás közepette leöltem az útpadkára ,és szétnéztem. Néztem a zöld fákat,és a kék eget,a szikrázó napsütést. Minden olyan gyönyörű,és csodálatos,ennél jobb kedvem már nem is lehetne.
- Kincsem!
- Jason,hol a francban voltál eddig?
Felálltam,és a nyakába vetettem magamat.
- Nagyon aggódtam érted - mondtam,és egy puszit adtam a szájára.
- Volt pár dolgom,például a postán,meg a boltban,és itt ott,meg még néhány helyen.
Pont mikor visszakérdeztem volna,megjelent egy autó,pontosabban Aria autója az utca végén.
- Ezt még megmagyarázod - mondtam Jasonnek,majd feljebb álltunk,a járdára.
Miközben néztem a közeledő kocsit,megjelent még egy,a háta mögött. Hirtelen nem értettem,hogy mi történik,csak akkor,amikor odaértek. Szépen leparkoltak,és kiszálltak. Meglepődtem. Nem csak a négy lány jött,hanem Ariaval Ezra,Hannaval Caleb,Spencerrel Toby,és Emilyvel Paige.
- Te jó ég - nem jutottam szóhoz - Ezt el sem hiszem. Nagyon megleptetek,hogy mind itt vagytok.
Elmondhatatlanul boldog voltam,hiszen nem csak ők,hanem a párjaik is gondoltak rám. Például Mr. Fitz tanár úr,alias Ezra. Az ő történetük nagyon érdekes, mivel tanár - diák kapcsolatban állnak,mégis egy párt alkotnak. És itt van Emily és Paige. Még sohasem találkoztam meleg párral,és most,hogy az én barátaim között is van,rájöttem,hogy ugyan olyan emberek mint én,vagy Jason. Szeretik egymást,és nagyon merész lányok,amiért felvállalják ország-világ előtt,hogy ők bizony egy pár.
- Pont beférünk,ideje indulnunk - mondta Toby,és kinyitotta a kocsiajtót.
- De mégis hová megyünk? - kérdeztem.
- Majd meglátod - válaszolták szinte egyszerre.
Beültünk az autóba,és lassan elindultunk. Nagyon kíváncsi voltam,hogy merre is tart pontosan az utunk.
Rosewood - Vidámpark; 15:50 perc
- Nem tudtam,hogy van itt vidámpark is - mondtam,és felcsillant a szemem.
.jpg)
- Jason mondta,hogy szerinte ezt szeretnéd. Azért jöttünk ma,mert holnap zárva tartanak,valamiféle ellenőrzés miatt.- Köszönöm nektek ,el sem hiszitek milyen nagy örömet okoztatok nekem!
- Becky,tudom,hogy nem ismerjük egymást annyira jól,de boldog vagyok,hogy ennyire örülsz ennek a meglepetésnek - mondta Paige,és megölelt.
Hanna és Caleb, különváltak, Aria és Ezra elmentek fagyit venni,és mi hatan elindultunk megkeresni a szellemvasutat. Kiskorom óta ki szerettem volna próbálni.
Alig egy fél óra keresésbe telt,míg megtaláltuk,és szomorúan tapasztaltuk,hogy sajnos épp most zárták le.
- Elnézést - szólt Toby a felügyelőnek - Legyen szíves,engedje,hogy felülhessünk még egy körre.
Toby tudta,hogyan érje el a célját. Húsz dollárt nyomott a férfi kezébe. Nem volt kérdés - felülhettünk.
Miután helyet foglaltunk,a hangosbemondón ijesztő,mély férfi hang szólt az utasokhoz,most jelenleg hatunkhoz. Elmondta,hogy most hol vagyunk,és mit látunk. Aztán elértünk egy ponthoz,ahol minden elsötétült. A teremre ridegség ült. Én naivan elhittem,hogy ez a szellemvasút velejárója ,de nagyon nagyot tévedtem. A bemondó recsegni kezdett,és egy eltorzított hang szólt bele - "Megvagytok!" .
- Ez A! - kiáltott Emily.
A vagonok szinte azonnal elindultak. Nagyon furcsa,hogy ennyire gyorsan megyünk. "Baj lesz!" ,csak ez járt a fejembe. Szinte száguldottunk a korom sötétbe,a kezemen a hideg futkosott. Rettentően félek... csak jussunk ki innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése