Tehát,meghoztam az újabb részt. Sajnálom,hogy ekkora kihagyással,de most itt van a tanulás,a suli... de van egy jó hírem! Ha egy részhez összejön a 6 hozzászólás,automatikusan írom a következő részt. Tehát ha egy hét alatt jön össze a 6 hozzászólás,akkor csak akkor írok új részt,ha viszont egy nap alatt,akkor már holnap olvashatjátok. Próbáltam egy kicsit hosszabb részt hozni,remélem tetszeni fog.
Puszi mindenkinek,és jó olvasást!
Rosewood - Eist köz 11.; 20:15 perc
Már alig maradt levegő a helységben. Ijesztő volt minden,minden egyes levegővétel. A sötétség még inkább lehangoltabbá tett. Már egy tíz perce a helységben vagyunk,és a gázszag egyre inkább gyengébbé tesz. A fejem fáj,és szédülök. A sötétség,és a csillagok a szemem előtt erősebbnek tűntek tőlem...
Július 26; Rosewood - Rosewoodi Kórház ; 08:39 perc
A szemeim lassan,óvatosan nyitottam ki. Körülöttem minden fehér volt; a falak,az ablakpárkányok,és még az ágy,amiben feküdtem,az is.
Először megijedtem,és megfordult a fejemben,hogy "Mi történt? Meghaltam?". Aztán bejött az ajtón az orvos,és eloszlatott minden egyes kósza gondolatot.
- Hogy van? - kérdezte,és fejemre tette a kezét.
A jól öltözött férfinak kellemes megjelenése,és illata,bátorságot öntött belém.
- Köszönöm,jól. Egy kicsit fáj a fejem,de amúgy megvagyok. Hogy kerültem ide? - kérdeztem,majd kérdően néztem a pasasra,aki már az infúziómat piszkálta.
- Behozták a barátai. Nagyon nagy szerencséje volt. Egy fél órán múlt,és lehet,nem látta volna többé a napvilágot.
Ez a nyers stílus nagyon megijesztett. Végül is épp most közölte velem,hogy ha nem hoznak engem be időben,akár meg is halhatok. Oké,hogy én kérdeztem,de szerintem nem kellett volna ezt közölni velem.
Az orvos elhagyta a kórtermet,utat engedve nőnek,vagyis amit később megláttam,az édesanyámat.
- Kicsikém - mondta,majd odajött hozzám,és megölelt - Annyira féltettelek. Nézd,hoztam neked gyümölcsöt,és finom levest. Az orvos már mindent elmondott. Többek között azt is,hogy ha c sak egy kicsit később hoznak be,akko...
- Anyu,tudom. Már engem is tájékoztatott az orvos. Neked elmondta,hogy mi a bajom?
- Elvileg szén-dioxid mérgezés - mondta,majd végigsimított a homlokomon - De rendbe fogsz jönni.
Letette az asztalomra a gyümölcsöt,és az ételest,amiben hozta a levest. Mellé tett még egy kanalat,amit becsomagolt szalvétába.
- Apuval mi a helyzet? - kérdeztem,majd megfogtam a kezét.
- Egy hét múlva lesz a tárgyalás. Előre félek. Nagyon félek. Ki tudja,hogy mennyi időt lesz majd börtönben? Ez a helyzet borzasztó.
Nem tudtam mit mondani,hiszen mindenben igaza volt. Abban,hogy nem lehet tudni,hogy mi lesz apuval,s abban is,hogy fél. Én is félek.
Kopogtak. az ajtón félve nyitott be Spencer,és Hanna.
- Üdv. Ö,ha zavarunk,akkor majd később visszajövünk.
- Dehogy zavartok,gyertek csak be - mondta anyu,majd felállt az ágyam mellől - Addig én megyek és iszok egy kávét.
A lányok bejöttek,Hanna az ágyamra,Spencer a székre ült.
- Nagyon megijesztettél minket. Azt sem tudtuk,hogy hová tűntél.
- Tessék?
Hanna szavai megijesztettek.
- Hogyhogy nem tudtátok? Hát nem ti hoztatok be?
- Ezt nem hiszem el,tehát akkor azt sem tudjátok,hogy ki mentett ki onnan? És hol voltam egész éjszaka,ájultan?
- Ki fogjuk deríteni,tényleg nyugodj meg,ez a legfontosabb!
- De miért vittek el engem onnan,mit tettek velem? Ezt nem hiszem el - mondtam,és fejem hátrahajtottam a párnára,majd becsuktam a szemeimet.
- Most magadra hagyunk. Az orvos azt mondta,még pihenned kell. Viszont egyre kérünk,hogy ne idegeskedj,mert itt vagy,életben vagy,egészségesen,és ez a legfontosabb.
Mind a ketten puszit nyomtak a homlokomra,és elhagyták a kórtermet.
Meglepetésemre anyu,már nem állt a kórterem előtt. "Biztos volt valami dolga" - gondoltam,majd visszacsuktam a szemem,és elnyomott az álom.
Pár óra múlva
Lassan nyitottam ki a szemem. Még mindig a színtelen ,és komor falak vettek körül. Körbenéztem a szobában,és amikor a fejem a másik irányba hajtottam,észrevettem,hogy valaki ül mellettem. A vörös hajú nő.
- Maga mit keres itt? - kérdeztem udvariatlanul.
Szerintem minden okom meg volt rá. Nem értem,mégis mi keresnivalója van az én ágyam kórházi ágyam mellett.
- Szia,ne haragudj ha felébresztettelek - mondta,majd felállt az ágyam mellől,és szégyenlősen a tarkóját kezdte piszkálni - Hozzád jöttem. Hallottam mi történt,és úgy gondoltam megnézlek,hogy hogy vagy. Ugye emlékszel rám? Én vagyok,akinél múltkor jártál a barátoddal.
- Igen,emlékszem. De nem tudtam,hogy ennyire érdekellek. Kitől tudod,hogy itt vagyok?
- Az most nem fontos,majd később elmondom,viszont még azt sem tudod,hogy ki vagyok. Hagy mutatkozzak be. Natalie vagyok. Natalie King.
Nem értem,hogy miért van itt,hogy ki ő,és mit akar. Nem akartam udvariatlan lenni,ezért beszélgetésbe kezdtem vele. Végig próbáltam megtartani a tisztességes távolságot,és nem megbízni benne így,hogy alig ismerem.
- Lassan indulnom kell,de majd később visszanézek.
Nem ellenkeztem,csak egy egyszerű "Szia" volt a válaszom. Kiment a szobából.
Körülbelül fél órát feküdtem magányosan az ágyamon,néztem a falat,az infúziósüveget,és az esőt,ami idő közben eleredt kint,a város nyüzsgő zajában.
Kezdtem megéhezni,hiszen még semmit sem ettem egész nap. Felültem az ágyban,és magam elé húztam a rendelkezésemre álló kis asztalt,majd a levest,és keresni kezdtem a kanalat,amit anyu hozott be reggel. Kinyitottam az összes lehetséges fiókot,és mikor az utolsót nyitottam,megpillantottam egy kis,zöld színű cetlit. Magamhoz vettem,és elolvastam. "Kimentettelek,hogy biztos legyek benne,hogy életben maradsz,és még kínozhatlak egy darabig. A-"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése