II.\5.rész

Sziasztok! :)
Mivel ilyen aranyosak voltatok,meg is hoztam az új részt!
Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét,hogy van egy Facebook-os oldal,amit ha "lájkoltok",akkor mindig pontosan tudhatjátok,mikor jön új rész. Ezt IDE kattintva tekintheted meg.
Szeretnék mindenkinek kellemes iskolakezdést kívánni,sikeres,és eredményes tanévet,és ne feledjétek; legyetek szorgalmasak! A részhez pedig jó olvasást!


Rosewood - Montgomery ház ; 13:11 perc

Nem ellenkeztem. Valami belső hang azt súgta,hogy ha már az az ember nem szeret,akit én szeretek,hagyjam magam annak az embernek szeretni,aki igazán akar engem.
- Még mindig szeretlek Becky - mondta,és végigsimította az arcomat. - Amíg távol voltam,csak rád tudtam gondolni.
- De meg akartál ölni. És valószínű,ezt a csókot is csak azért hagytam,mert szeretethiányom van.
- Ne mondd ezt,tudom,hogy még te is érzel irántam valamit.
- Annyiszor megbántottál,és az,hogy meg akartál ölni... nekem ez egy kapcsolatba nem fér bele. Mennem kell - mondtam,majd felpattantam az ágyról,és elindultam lefelé a lépcsőn.
 Meglepett,hogy nem is jött utánam,viszont még egy mondat erejéig kilépett a szobájából:
- Gondolt át,kérlek,és majd hívlak!
Úgy tettem,mintha nem hallanám. Kilépve az utcára,kellemes "eső utáni illat" fogadott. Ezt imádtam mindig is.
Lelkiismeret furdalással küzdöttem,hiszen kapcsolaton belül megcsókoltam egy másik fiút. Pedig én szeretem Jasont,de amit tett,nem tudom,meg tudom-e neki bocsájtani.

Rosewood - Hill ház ; 14:00 perc

Belépve az ajtón,kellemes kalács illat fogadott. A konyhában anyu sürgött-forgott,ami bevallom,hogy meglepett,hiszen ő általában a munkájával van elfoglalva,és nincs ideje a háziasszony szerepére.
- Szia anya,megjöttem! - mondtam,és az ajtóban levettem a cipőmet.
- Szia édesem,Jason fent van a szobában. Azt mondtad,nem tudod,hogy hol volt,közben itthon volt egész végig,s a garázsban az autót javította.
- Hát ezt nem hiszem - mondtam - Lehet akkor ért haza amikor te lementél oda.
- Nem kicsim. Itthon volt egész végig. Nekem mondta is a reggelinél,hogy majd megcsinálja,de amikor bejöttél a szobába,ez nem is volt az eszembe. Apádon gondolkoztam.
- Tehát itthon volt egész nap? Ezt nem hiszem el.
Bedőltem A-nek. Igazából most,ahogy belegondolok,nem is láttam az ablakban,hogy tényleg Jason arca volt-e,de a haja,a testalkata... minden erre utalt.
Felmentem a szobába,és ő feküdt. Mikor benyitottam,megrezzent; szerintem felébresztettem.
- Hála égnek,hogy végre itthon vagy! -mondta,majd felült.
Kettőt csapott az ágyra,jelezve,hogy üljek le.
- Megcsináltam a kocsin a féket,és utána elvittem a szerelőhöz. Azt mondta,hogy kicseréli azt az egy,kitört ablakot.
-Jason,én láttalak,azzal a másik lánnyal.
- Tessék? Miről beszélsz? Itthon voltam egész nap! Ne légy butus! Nekem csak Te létezel,és ez így is marad! Szeretlek,Becky.
A lelkiismeretem,nem hagyott nyugodni.
- Mike megcsókolt.
- Mi van?
Szemei tágra nyíltak.
- Találkoztam ma vele,és azt mondta még mindig szeret,és megcsókolt. Bevallom,hogy hibás vagyok,mert hagytam,de abban a hitben voltam,ho...
- Ne,ne magyarázkodj! Ha hagytad,akkor nincs mit mondanom neked. Összeszedem a cuccaimat,és elmegyek a nyaralóba. Majd ott élem az életem. Egyedül.
Azt,hogy "egyedül",hangosan kiemelte. Tudtam,hogy hibáztam,és nem értettem ezt az egész helyzetet.
- A- küldte az üzenetet! Tessék,itt van,nézd meg!
A képernyőt felé tartottam. Egy ideig csak nézte,majd megfogta a csuklóm,és azt mondta:
- Gyere,megkeressük azt a házcímet! A- nem fog velünk kedvére játszadozni.

Rosewood - Napsugár út 13 ; 14:50 perc

A nagy,fehér ház mellett ugyancsak fehér kerítése mellett gyönyörű rózsaszín rózsák virítottak.
Jason dörömbölt az ajtón,mire az a vörös hajú nő,akit láttam,ajtót nyitott.
- Kik maguk? És mégis mit képzel? Majd betörte az ajtót!
- Elnézést kérek! Mondja,lakik még itt valaki magával?
- Mi köze van ehhez?
- Kérem,nagyon sokat segítene nekünk! - mondtam,és kérlelően néztem rá.
- Igen,de most nincs itthon.
- Volna még egy kérdésünk. Hasonlít a férfi aki itt lakik,erre az emberre?
Jasonre mutattam. A nő sokáig gondolkozott,majd végre megszólalt.
- Most ahogy elnézem,igen. De ha nem haragszanak,akkor most azt kell mondjam,hogy menjenek el. Itt van a nevem,és a telefonszámom,talán egyszer összefuthatnánk.
Egy névjegykártyát nyomott a kezembe,majd becsukta az ajtót. Jason rám nézett,majd elindult vissza,az autó felé.
- Kérlek,kérlek ne haragudj! Borzasztóan sajnálom!
- Nem tudom,mit higgyek Becky. Amint azt hitted,hogy én csókolózom azzal a nővel,más fiú karjaiba rohantál. Át kell gondolnom,hogy mit tegyek,és ahhoz el kell utaznom, vissza a nyaralóba. Úgyhogy ha visszaértünk hozzátok,akkor szedem is a ruháimat - mondta majd beindította az autót - És szeretném,ha anyukádnak te mondanád el,hogy mi történt.

Rosewood - Hill ház ; 15:32 perc

Jason minden holmiját összeszedte. Lehúztuk a bőröndöket a lépcsőn,majd egyesével beraktuk az autóba.
- Hát,akkor majd találkozunk - mondta,és lecsukta a csomagtartót.
- De mégis mikor? - kérdeztem,majd megfogtam a kezét.
- Nem tudom. Majd amikorra átgondoltam,hogy mi legyen. Akár hiszed,akár nem,még így is nagyon fáj,hogy ezt tetted,hogy tudom,A- keze van a dolgokban.
- Én... nem tudom,hogy mit mondhatnék. Talán annyit,hogy helyre szeretném hozni a dolgokat,mert szeretlek!
Akartam egy puszit adni a szájára,de fejét elfordította.
- Légy jó!
Ez volt az utolsó mondata hozzám.
- Te pedig vigyázz magadra!
Elhajtott. Hagytam elmenni azt az embert,akit szeretek. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet.

Rosewood - Hill Cafe kávézó ; 17:02 perc

A megbeszélt hely,és időpont. Már csak Aria hiányzik. Alig pár percen belül belépett az ajtón,de láttam,hogy nem egyedül jön. Hozta magával a három lányt is. Leültek.
- Szia Becky - mondták,majd aranyosan mosolyogtak rám.
- Mit kértek? - kérdeztem,majd elővettem a papírt,amire a rendelést szoktuk felírni.
2 tejeskávé fahéjjal,egy tea,és egy kakaó. Nekem pedig egy sima,kétcukros kávé.
- Mindjárt kihozzák - mondtam,majd lassan mesélni kezdtem.
- Tehát,Mike meg akart engem ölni,de nem is emlékszik rá. Ma pedig megcsókolt.
- Hogy mi?
Mindenki úgy nézett rám,mintha valami nagyon nagy csodát látnának.
- Nem szeretnék erről többet beszélni,ne haragudjatok.
Megértették. Nagyon sokat beszélgettünk,már-már úgy érzem,évek óta barátnők vagyunk.
Ekkor megint megtörtént,egy szinte már hihetetlen dolog. Egyszerre,mind az öt telefon megszólalt.
"Mentsétek meg,aki igazán fontos nektek! Eist köz 11. A-"
Egymásra néztünk.
- Ez csak csapda lehet,A- nem ennyire segítőkész - mondta Spencer,majd nyugodtan belekortyolt a kakaójába.
- És ha még sem csapda? Gondolj Tobyra. Mi van ha ott van?
Nem tudtuk,mit tehetnénk,mégis közös megegyezésre elindultunk a megadott címre.

Rosewood - Eist köz 11. ;18:09 perc

- Nincs itt senki,én megmondtam.
- Spencer,még szét sem néztünk - válaszoltam,majd becsuktam a kocsiajtót.
- De hiszen ez csak egy régi istálló. Biztos,hogy be akarunk menni?
Ekkor a lányok összenéztek. Én nem tudtam,hogy miről van szó,de hallottam egy hangot,mintha egy fiatal,kétségbeesett lány kiabálna segítségért.
- Ez Alison!
- Alison? A lány akiről meséltetek,hogy minden bizonnyal meghalt? Jason húga?
- Igen,ő az. Be kell menünk,mi van ha...
Nem gondolkoztunk tovább. Bementünk. A hang egyszer csak megszűnt,és minden lehetséges kijárati hely becsukódott. Ijesztő sötétség borult az istállóra.
- Megmondtam,a francba is - mondta Spencer,és elkezdett dörömbölni az ajtón.
Segítettünk neki.
- Hahó,valaki hall minket? Segítség!
- Szerintem senki sem hall minket.
- Érzitek ezt? Mi ez? - kérdezte Emily.
Kétségbeesett hangja volt.
- Küldök Calebnek egy üzenetet hogy nagyon gyorsan jöjjön ide - mondta Hanna,és elővette a telefonját.
- Ez gázszag! Te jó ég... nem akarlak titeket megijeszteni,de pár perc van arra,hogy valaki kiszabadítson minket innen.
Ijesztő csend lett. Mindössze pár percen múlik az életünk.