Spoby Novella

Sziasztok! :)
Nos,úgy döntöttem elkezdek novellákat írni. Ezt azokért is teszem,akik nem olvassák a blogom,de nézik a sorozatot. A novellák,nem a blogomhoz kapcsolódnak,hanem a sorozathoz.
Akinek tetszik,hagyjon maga után nyomot,és ha sokatok jelzi,írok több novellát is!
Legyetek aktívak! :)
Jó olvasást Mindenkinek! Puszi ♡

I. Spoby - Love Story

Több mint két év telt el azóta,hogy egy utolsó üzenetet kaptak a titkos feladótól. Azóta rendeződtek a kapcsolataik,a barátságaik,és minden más. Az egész életük rendbe jött,sőt ;olnap Spencer és Toby életük legfontosabb napjára készülnek. Összekötik az életüket. A fiatal pár,egy-két hete költözött be első, közös otthonukba. A ház hatalmas - ahogy belépünk a fehér ajtón,egy csodás,nagy tér tárul a szemünk elé. A nagy nappali,otthonosan berendezve,két zöldes-sárgás kanapéval,egy cseresznyefa kávézóasztallal, egy hatalmas tévével ,és persze egy-két narancssárga szőnyeg a laminált padlón. A másik oldalon a konyha áll - csodaszép sötétbarna konyhapulttal,és márványozott ebédlőasztallal,mellette ugyanolyan székekkel. Az emeleten egy fürdőszoba,és azon kívül három helység állt,egyik a nagy háló,erkéllyel,a másikat dolgozószobának használták,a harmadikat pedig üresen megtartották; gondolva a közös jövőjükre.
- Megrendeltem a virágcsokrot - mondta Spencer,majd hátulról a fiú nyakába akasztotta kezeit.
- Na és milyen lesz?
- Fehér rózsák,és lila orchideák. Majd meglátod,mennyire gyönyörű!
A nap már lement az égről,a városra kellemes,hűvös idő borult. Sehol egy felhő,csak a csillagok,és a hold látszik az ég tetején. Spencer és Toby,csak pár utcányival költöztek odébb,de még mindig Rosewoodi lakosok. A lány kijárta a főiskolát,bár egész végig zaklatta A-,ő mégis teljes erőbedobással tanult.hogy valóra válthassa álmát,és lediplomázhasson. Amikor megkapta a papírt,amin rajta volt a sok éves munka gyümölcse,az üzenetek megszűntek. Úgy látszik,a titkos üzenetküldő feladta.
A barátságok is a régiek maradtak; Spencer ugyan úgy tartja a kapcsolatot mind a három lánnyal ,mint 6évvel ezelőtt. Már mind érett,felnőtt nők lettek.
- Alig várom a holnapot - szólt Toby,és ölébe ültette Spencert.
- Én is. Régóta várok erre a napra,és most eljött. El sem hiszem,komolyan.
A lány mélyen a fiú szemébe nézett,és lágyan megcsókolta.
Már épp idejének tartották,hogy elmenjenek tusolni,majd befeküdjenek az ágyba,és kellően kipihenjék magukat a holnapi nagy nap előtt. A földszinten lekapcsolták a villanyokat,és lassan elindultak a hálószobába. Toby kivett a szekrényből egy törölközőt,és elindult a fürdőszoba felé. Becsukta maga után az ajtót,és megnyitotta a csapot.
Spencer eközben megvetette az ágyat. A nagy franciaágyról a vastag takarót levette,és a párnákat kezeivel felrázta,a takarót pedig megigazgatta. Elővette a színtelen,és egyben körömerősítő lakkját,és elkezdte vékonyan bekenni vele körmeit.
Felállt,és kiment az erkélyre. A friss levegő azonnal megcsapta az orrát,és úgy gondolta,készen áll a holnapra. A hátsó kertre tekintve,már ott állt az egyszerű,rózsákkal befont,fából faragott oltár,a székek,és a asztalok,rajtuk egy-egy lufival.
Visszament a hálóba,és lefeküdt az ágyra. Szívét izgalom töltötte el.
Az éjszaka mindkét fél számára gyorsan telt el. Alig aludtak valamit,de mégsem fáradtak.
Spencer kinyitotta a szemét,és látta,hogy eddig minden úgy alakul,ahogy eltervezték. A nap még csak feljövőben volt,de az ég szín tiszta kék. Remek.
Ahogy lassan felült,majd nyújtózott egyet,látta,hogy Toby még mélyen alszik. Odahajolt hozzá,majd egy puszit adott az arcára. A lány fáradtan,mégis izgatottan odament a szekrényhez,és kinyitotta. A gyönyörű fehér ruha tárult a szeme elé,és szája mosolyra húzódott.

Pár órával később
- Készen állsz? - kérdezte Toby,és a lány felé nyújtotta a kezét.
A csodálatos fekete öltöny kiválóan simult testéhez,és Bruno Banani legújabb illata,igazán férfiassá tette őt.
- Persze,mehetünk.
Legalább százan voltak a helyszínen,koszorúslányként Emily,Aria és Hanna. Az ő ruhájuk sokkal egyszerűbb,mint Spenceré. Egy halvány lila,felülről kövekkel kirakott ,térdig érő darab.
A szertartás a hátsó kertben,egy nagyon barátságos helyszínen zajlott. Sokan könnyezték meg a megható pillanatokat,de mindenkinek mosoly volt az arcán,mert látták,hogy az ifjú pár mennyire boldog.
- Nagyon sok boldogságot! - mondta Aria,és egy kék csomagolópapírral bevont dobozt nyújtott oda Spenceréknek.
Egy egész nagy halom ajándék gyűlt össze ; kávéfőző,ruha és ágynemű,meg persze némi pénz,és még ezen kívül rengeteg dolog.
Már sötétedett az égbolt,amikor a hangulat egyre csak jobb lett. Sok táncoló fiatal,no meg persze az idősödő szülők és nagyszülők. Úgy tűnt,ez mindenki legboldogabb napja.

Másnap reggel
A legtöbben kettőig maradtak,aztán lassan elkezdtek szállingózni az emberek hazafelé. A lányok maradtak takarítani,és Spencer felajánlotta,hogy mindenki maradhat,aki nem akar hazamenni,a vendégszobában van pár ágy. Emily,Aria és Hanna éltek ezzel a lehetőséggel,és miután az egész udvar tiszta volt,elmentek aludni. Nem mondhatni,hogy sokat aludtak,de egy ekkora mulatság után,kész szerencse,hogy ennyit is pihentek.
Tobynak igencsak feltűnt,hogy Spencer ma reggel nem érzi jól magát. Hányt,és a feje is fáj.
- Biztosan másnapos - gondolta,de ekkor megfordult a fejében a gondolat. - De hiszen egy poharat sem látott az este folyamán a kezében. Furcsa. Ha kijön a fürdőből megkérdezem. - s a gondolatnak vége szakadt.
Nem telt el pár perc,amikor a lány kilépett a fürdőszoba ajtaján. Sápadt volt.
- Spencer,minden oké? - kérdezte Toby,majd átölelte.
- Mondhatjuk így is.
Mosolygott.
- Babánk lesz,édes! - mondta a lány,majd a szerelme nyakába vetette magát.

5 Hónap múlva
Igaz szerelem. Ez a jellemző erre a párosra.
Éppen a kanapén ültek,s beszélgettek. A mai egy szabadnap,senki sem dolgozik. Toby Spencer gömbölyödő pocakját simogatja,a lány pedig boldogan nézi amint a leendő apuka boldogan mosolyog,és boldog.
Csengettek. Toby felállt,hogy kinyissa az ajtót. Hanna,és Caleb volt az.
- Tadáá! - mondta Hanna,majd egy nagy ajándékkosarat nyújtott át a fiúnak.
Spencer hátranézett,és ekkor látta ,hogy milyen kellemes társaság érkezett. A lányok összeölelkeztek,a fiúk pedig kezet fogtak egymással. Helyet foglaltak a kanapékon. Spencer kiment a konyhába. Töltött négy pohár üdítőt,és rakott egy tányérra körülbelül egy tucat teasüteményt.
- Na és hogy vagy kismama? - kérdezte Hanna,nagy vigyorral az arcán.
- Szerencsére nagyon jól. Még van három hónapja a pocaklakónak - mondta nagy mosollyal.
- Igazából,mi azért jöttünk,hogy bejelentsük,hogy eljegyezzük egymást. Vagyis pontosabban én jegyeztem el Hannát.
Caleb zavarodottan mondta el ezt,de annál nagyobb örömmel fogadta mindenki.
Gratulációk sora fogadta az újdonsült jegyespárt.
- Egy pillanat és jövök,hozok még egy kis sütit - mondta Spencer,majd felállt a kanapéról,és elindult a konyha felé. A sütemény finom illata,mindenkinek az orrába lopódzott; a teteje pedig meg volt szórva porcukorral,amitől még kívánatosabbak voltak. Ekkor vette észre Spencer azt a kis papírdarabot a mikró tetején,ami még azelőtt nem volt ott. Kíváncsian nyúlt hozzá,majd elolvasta.
"Fiú lesz,vagy lány? - A"