II.\4.rész

Sziasztok!
Hát,nagyon régen hoztam új részt,majdnem két hete... ezt nagyon sajnálom. Szeretném,ha egy kicsit aktívabbak lennétek,akkor én is az volnék.
Köszönöm a megértéseteket,és ne feledjétek. Én értetek írok!
Puszi! :)


Július 25 - Rosewood - Hill ház ; 10:05 perc

Csak ültem egy helyben,és meg sem moccantam. Néztem a kijelzőt,és azon gondolkoztam,hogy ki lenne az,aki az apámat kényszerítené arra,hogy felgyújtsa Jason házát? Be kell ma mennem a rendőrségre,és beszélnem kell apuval.
- Mennem kell - mondtam,majd hirtelen felpattantam a székről,és elindultam az ajtó felé.
- Hová? - kérdezte anyu és Jason egyszerre,kérdő tekintettel.
- Az egyik barátnőm írt,hogy van egy nagyon fontos dolgunk. Sietek haza,sziasztok!
Gyors léptekkel hagytam el a házat,és annál gyorsabban mentem a járdán,útban a kapitányság felé. Alig haladtam el a házunktól pár tíz méterre,mikor egy sötétített üvegű,fekete autó megállt mellettem. Letekerte az ablakot,és nagy meglepetésemre egy ismerős arc csillant fel a szemem előtt. Aria volt az.
- Ülj be,kérlek - mondta,és kinyitotta nekem az autó ajtaját.
- Szia,hát te meg ho...
- Figyelj,nem ezért jöttem. Megtalálták Mikeot. Vagyis pontosabban Ő jött haza,miután hazaengedték a rendőrségről. Azt mondta,hogy nem tudták pontosan kivenni a felvételből,hogy elvette-e a haverjától a kábítószert. Viszont a fiút lecsukták,birtoklás miatt.
- Nahát,akkor ez jó hír.
- Várj,még nem fejeztem be. Mike azt mondta,hogy ő találkozott veled. Becky,miért nem mondtad el,hogy láttad Mikeot? Tudod hogy hány álmatlan éjszakát okoztál ezzel a családomnak? Azt hittük,hogy már rég egy másik országban van,vagy valami még rosszabb. Azt hittem,hogy a barátságunk igaz. De úgy látszik nagyot tévedtem.
- Tényleg? Azt is elmondta a kedves öcséd,hogy meg akart engem ölni? Ezt már nem volt képes elmondani,ugye? Mennem kell.
Kipattantam a kocsiból. Aria rögtön utánam futott,megfogta a karomat,és visszahúzott.
- Te még is miről beszélsz? - kérdezte,és tekintete már bizonytalan volt.
- Jól hallottad. De nem szeretnék most erről beszélni,mivel épp készültem valahová,szóval ha megbocsájtasz,én mennék.
- Később egy kávé belefér? Akkor talán elmondhatnád.
- Ötkor a családi kávézónkban.
Aria visszaült az autóba,én pedig elindultam újra a kitűzött cél felé.

Rosewood - Rendőrkapitányság ; 11:00 perc

A kezeim izzadtak az idegességtől. Azt sem tudtam,hogy hol keressem az apámat.
Beléptem az ajtón,s megláttam a recepciós pultot.
- Miben segítetek?
A pultban egy fiatal,és segítőkész nő állt. Megmondtam neki,hogy Bob Hillt keresem,és pár másodpercen belül válaszolt is a kérdésemre.
- Épp most hallgatják ki,de szerintem már nem tart sokáig. Kérem,foglaljon helyet.
Leültem az egyik székre,és csak lestem magam elé. A fehér falak egészen ijesztőek voltak. Körülöttem rendőrök szaladgáltak,no meg persze büntetettek.
- Becky? - szólt egy ismerős hang.
Felnéztem,és megláttam,hogy Mike volt az.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte,és leült mellém.
- Mit érdekel?
- Ne légy ilyen.
- Miért mondtad Arianak,hogy én láttalak de nem szóltam senkinek? Hiszen azon az estén meg akartál ölni Mike. És rengeteg megbeszélni valónk van. Arról az éjszakáról is,amikor láttalak,abban az elhagyatott házban,és utána Jason rád lőtt,a tested pedig napokkal később eltűnt,én nem is értem hogy tör...
- Várj,te most miről beszélsz? Addig oké,hogy a tábortüzes buliban ott voltam,bár nem emlékszem sok mindenre. Tényleg meg akartalak ölni?
Ekkor nyitódott az ajtó,és apu lépett ki ,két rendőrtiszt kíséretében.
- Apu!
- Kisasszony,kérem!
- Beszélni szeretnék az apámmal! Kérem csak pár percet! - mondtam,és kérően néztem a férfira.
- Kapnak öt percet.
- Becky,ha ráérsz,akkor gyere majd át,és mindent megbeszélünk! Hallottam amit Mike mondott,de mégis úgy tettem mintha nem érdekelne. A tiszt kinyitotta nekünk az ajtót,majd aput visszaengedte a szobába,és engem is utána küldött. Láttam,hogy az édesapám két keze bilincsben van. Összeszorult a szívem.
- Mi történt,apu? - hangomban hallatszott,hogy már a sírás kerülgetett.
- Kicsim, nem tudom. Kaptam egy sms-t,és azt hittem meg kell védjelek Jasontól. Ne haragudj rám,tudom,hogy nagyon nagyot tévedtem.
- Apu,én elhittem,hogy kedveled a barátomat,és nem tudtam,hogy ...
- Kedvelem őt,hidd el,csak... az az üzenet.. hogy bántani akar téged... és nem volt más ötletem.
Nem tudtam mit válaszolni. Dühösen kiszaladtam a szobából,és elindultam hazafelé.

Rosewood - Hill ház; 12:34 perc

Pont sikerült hazaérnem,amikor hallottam,elkezdett szakadni az eső.
- Szerelmem,hol vagy? - kérdeztem,és elkezdtem őt keresni mindenfelé.
Nem válaszolt. Átkutattam minden egyes szobát,de mégsem találtam. Benéztem anyu szobájába is,ő feküdt,és nézte a tévét.
- Anyu,nem tudod ,hogy hol van Jason?
- Nekem nem mondta azt sem,hogy el megy - válaszolta,és visszanézett a képernyőre.

Becsuktam az ajtót. Felesleges embernek éreztem magam. Megcsörrent a telefonom,és láttam,hogy attól a bizonyos A-től jött. Jason volt a képen. Egy vörös hajú lánnyal. A kép alatt egy házcím volt. Rögtön elindultam.
A szakadó eső sem számított,csak a kép lebegett a szemem elől. Pár háznyira volt innen a cím,amit kaptam.Alig egy-két percen belül már az ajtón kopogtattam. Senki sem nyitott ajtót. Körbejártam a házat,mire odaértem az egyik ablakhoz,és beláttam. Csak egy kis rés volt,mivel behúzták a függönyt. Akármilyen apró volt a rés,tisztán láttam,hogy mi történik. Jason,és az ismeretlen,vörös hajú lány csókolóztak.
Kezem szám elé tettem,és sírni kezdtem. A telefont a kezembe vettem,és csináltam egy képet. Amilyen gyorsan csak tudtam,elhagytam a helyszínt. Úti célom : Montgomery ház.

Rosewood - Montgomery ház ; 14:01 perc

Már teljesen szétáztam. A ruhám csurom vizes,és ugyanúgy a hajam is. Csengetek,remélve,hogy Mike nyit ajtót. Valami furcsa megérzés volt,de igen,ő volt az,aki beengedett. Meglepődött,hogy lát. Felmentünk a szobájába,kaptam egy törülközőt,egy pár száraz ruhát,és egy pohár meleg kakaót.
- Hogy hogy itt vagy? Ne érts félre,nagyon örülök neked - mondta,és rám mosolygott.
- Tényleg sok mindent meg kell beszélnünk. Kezdjük is el,rendben? Az első kérdésem az... hogy mi közel kerültünk már egymáshoz? Vagyis... Na jó,nem fogom kerülgetni ,nyíltan megkérdezem. Lefeküdtünk már egymással?
Nevetett. Fejét lehajtotta.
- Nem Becky,nem. Nem engedted. Úgyhogy utána nem is erőltettem. Emlékszel? Amikor azt a romantikus estét csináltam kettőnknek,akkor sem volt köztünk semmi.
- Értem,pedig én azt hittem. Na mindegy. Következő kérdésem ; Te tényleg nem emlékszel,hogy az nap este meg akartál ölni?
- Nem,nem emlékszem. Be voltam szívva. Na jó,nem igaz,csak vicceltem. Túl sokat ittam. De én is szeretnék tőled kérdezni valamit. Miért sírtál?
- Sírni? Én? Hiszen nem is sírtam - válaszoltam.
- Látom rajtad,Becky. Nem tudsz nekem hazudni.
- Igazad van. az az igazság,hogy láttam Jasont,egy másik lánnyal csókolózni.
- Azta. Az fájhat. Nem tudom,hogy hogy vigasztalhatnálak meg, de azt elmondom,hogy ha az enyém volnál én soha nem tennék ilyet veled.
A szemembe nézett,hajamba a kezével beletúrt. Arcát az enyémhez közelítette.
Ajkaink csókban forrtak össze.