Tudom,hogy rég hoztam új részt,ne haragudjatok,de sok volt a dolgom,és keveset voltam itthon. De most,ahogy volt egy kis időm,rögtön a gép elé ültem,és megírtam Nektek a következő részt!
Tudom,hogy ez most elég rövidke lett,de azért remélem tetszeni fog! :) Jó olvasást,puszika ♡
Rosewood - Valahol a városban ,Késő éjjel
Nem hiszem el,hogy mindez velem történik,de miért? Miért vagyok én az áldozat,aki a legtöbbet veszíti minden egyes kis alkalommal?
Kész,nem bírom tovább - mindent elmondok a rendőrségnek.
Két alakot láttam meg,ahogyan lépkednek felém füstösen,és kormosan. Az apámat,és Jasont.
Hihetetlen nagy kő esett le a szívemről. "Köszönöm,Istenem!" - mondtam magamban,és elkezdtem feléjük rohanni.
- Jól vagytok,minden rendben van? - kérdeztem őket,miközben Jason lesegítette az apámat a földre,mivel alig bírt állni.
- Már hívtam a rendőröket,a tűzoltókat,és a mentőket is - mondta Spencer,miközben egyre közelebb jött hozzánk.
- Segíthetek valamiben? Hozzak egy kis vizet,és kötszert? - kérdezte udvariasan Toby,majd mivel nem válaszoltam,elindult vissza a kocsi felé.
- Apa,mi volt ez? - tettem fel ez a központfontosságú kérdést.
Apu csak lehajtotta a fejét,és maga elé nézett. Úgy éreztem,hogy ez nem a legmegfelelőbb pillanat faggatózni,így hát inkább nem mondtam semmit,bármennyire is furdalt a kíváncsiság.
Nem telt bele pár percbe,míg bekötöztük apa és Jason sebeit,megérkezett a mentő,néhány pillanat múlva a rendőrség is,majd a tűzoltók.
- Hölgyem,kérem,kérdezhetnék pár dolgot? - szólított le az egyik zsaru,majd félrehívott.
Minden egyes kérdése,egy tőr volt a szívembe. Most bemártsam a saját apámat? Nem tudtam mit tehetnék.
- Ha nem mondja el az igazat,Ön is bűnrészes.
Ez volt az a mondat,ami után már nem volt mit mondani. Valószínűleg több ember,pár szomszéd is látta,hogy hogy történt az eset,ezért nem hazudhatok.
- Az apám tette - mondtam,és sírva fakadtam. Itt volt az a pont,ahol már nem számított semmi,nem tudtam erős maradni.
Jason odajött,hátulról átkarolt. Megmondta a rendőröknek,hogy hagyjanak egy kicsit pihenni,és hagyjanak hogy fel tudjam dolgozni az esetet.
- Hogy tehette ezt? - kérdeztem,majd odabújtam hozzá.
Karjai közt biztonságosabban éreztem magam,mint bárhol máshol a világon.
- Nem tudom. De nyugodj meg,kérlek! Inkább azon gondolkozzunk,hogy hol fogom tölteni az éjszakát.
Láttam,hogy aput a mentősök teljesen ellátták,bekötözték a sebeit,majd beültették a rendőrautóba,mivel nem voltak annyira durva sérülései,hogy kórházba kellett volna szállítani.
- Nálunk maradsz,amíg csak nem találsz másik házat,vagy meg nem csináltatod!
- De az évekbe is telhet Becky,nem kérhetek ekkora szívességet.
- Ez nem szívesség - mondtam,majd megcsókoltam - ez a legkevesebb,amit most megtehetek érted.
Még mindig furdalt a kíváncsiság,hogy vajon hogy menekültek meg,és apa miért tette ezt?
- Jason,hogy menekültetek meg? Úgy értem,hogy egy ekkora robbanást nem lehet így megúszni.
Lehajtotta a fejét.
- Volt ott valaki... aki... nem is tudom,talán félrelökött,vagy ránk feküdt,és a testével óvta a miénket? Nem is tudom.
Ez hihetetlen. Vajon ki volt az? Valamiért ebben a percben nem is nagyon érdekelt,csak az,hogy a két legfontosabb férfi az életemben életben vaj.
Július 25 - Rosewood - Hill ház ; 09:56 perc
Az asztalnál ültünk,ami már meg volt terítve. Anyu szinte le sem hunyta a szemét éjjel,ha jól tudom,háromkor ért haza a rendőrségről,mégis volt ereje nekünk reggelit készíteni.Jason a vendégszobában aludt,és már ő is itt ült velünk,az asztalnál.
- Nagyon finom a croiassant ,Katy néni - mondta,és beleharapott.
A frissen sült croaissant,és a forró kávé illata nagyon kellemes hangulatot kölcsönzött a konyhának,ámbár mégis a hangulat komor volt.
- Akár tíz évet is kaphat - szakította meg a csendet anyu - Tíz hosszú évet.
Nem tudtam,hogy most bármit is kéne-e mondanom,inkább nem is mondtam semmit,csak csendben kortyolgattam a kávémat.
Hallottam,amint a telefonomra jött egy sms. Felnyitottam,és teljesen váratlanul ért,amit ott olvastam.
"Apád megtette érted,vajon anyád is ilyen naiv? A-"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése