Hát itt egy újabb rész, remélem tetszeni fog. Játszunk egy picit! 50 feliratkozónál,és 14.500 látogatónál hozok nektek egy EXTRA részt.
Benne vagytok?
Tetszikeljetek,iratkozzatok fel,írjatok megjegyzést. Sok puszi mindenkinek!
FIGYELEM!
Leírom Nektek,hogy hogyan szerepeltünk:
Kedvenc sorozat- dráma: Pretty Little Liars
Legjobb színész- dráma: Ian Harding, Pretty Little Liars
Legjobb színésznő- dráma: Troian Bellisario, Pretty Little Liars
Legjobb nyári színész: Keegan Allen, Pretty Little Liars
Legjobb nyári színésznő: Lucy Hale, Pretty Little Liars
Kedvenc nyári sorozat: Pretty Little Liars
Legjobb gazember: Janel Parrish, Pretty Little Liars
Én végig izgultam az egészet,és eszméletlen boldog voltam! (és vagyok is)
Ezúton is szeretném megköszönni Mester Diának,aki a Facebook-os Rajongói oldalán,folyamatosan közvetítette ,hogy mi történik,aki nem tudta nézni,az oldalon keresztül tudta követni a díjátadót!
Köszönjük a rengeteg munkádat Dia,Te vagy a legjobb! :)
A részhez pedig jó olvasást Mindenkinek! :) Puszi!
Július 17 ; Rosewood - Hill ház ; 01:24 perc
Remegő kézzel nyúltam a telefonomhoz,és nyomtam meg a zöld gombot.
- Igen,tessék!?
- Mike vagyok,Becky találkoznunk kell!
Megszólalni alig tudtam. Egyre nehezebben vettem a levegőt,szívem elmondhatatlan gyorsan kezdett verni. Életben van? Tehát mégsem halt meg aznap este. Látni akar. Fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék neki,hogy ha találkozok vele,képes volna-e bántani,vagy csak beszélni akar.
- Miért? - kérdeztem,és hangom elcsuklott.
- Hiányzol,és látni szeretnélek. De ez csak most,éjszaka oldható meg,nem akkor,amikor nappal a falnak is füle van.
Beleegyeztem. Megbeszéltünk egy helyet,és egy időpontot,majd nem sokkal később,halkan,észrevehetetlenül elindultam otthonról.
Rosewood - Éjszaka az egyik kihalt utcán ; 02:04 perc
Az járdán sehol senki. Egy autó sincs errefelé,csak a lámpák világítják be az utcát.
- Szia Becky,olyan jó látni téged.
Így fogadott. Bevallom,kicsit meglepett,hogy miért ilyen kedves,azután,hogy legutóbb meg akart ölni. Megölelt,és adott a nyakamra egy puszit. Én csak rámosolyogtam. leültünk az egyik félreeső padra,és elkezdett mesélni.
- Mindent szeretnék ma este tisztázni! Mindent! Hogy mit miért tettem,hogy miért hívtalak fel,és hogy hogy vagyok életben. Amikor megismertelek azonnal beléd szerettem,jobban mint gondolnád. Aztán egyszer kaptam egy hívást,az egyik haveromtól,és ott kötöttük a fogadást. Nem kellett volna,tudom,hogy nem kellett volna - mesélés közben kezeivel térdeire támaszkodott,és fejét kezébe nyomta. Így folytatta a mesélést. - Kaptam egy sms-t,hogy ha nem fogadom el,akkor bántani fognak téged. Nem ismertelek még,így nem akartam neked rosszat,és bevallom,tetszett az ötlet. De amikor megláttalak,már akkor tudtam,hogy nem szabad ezt tennem. De nem volt visszaút. Megtettem,és már nagyon bánom. Tudom,nincs második esély,egy ekkora hiba után,azt kérem tőled,hogy légy nagyon boldog Jasonnel. Jó fiú,és te pedig az egyik legcsodálatosabb lány vagy,akit csak ismerek. Megérdemlitek egymást,de azt tudd kérlek,hogy én szeretlek,még mindig,bármit is tettem!
Tudtam,hogy folytatta volna a mesélést,de ekkor megcsörrent a telefonom. Anya volt az. Azt mondta,hogy nem tudja,hogy hol vagyok,de azonnal a kórházba kell mennem,ugyanis apu nagyon rosszul van.
Nem volt kérdés. Kaptam a táskám,elbúcsúztam Miketól,és rohantam,ahogy csak a lábam bírta.
Rosewood - Rosewoodi Kórház ; 02:54 perc
A kórterem előtt állok,és várom,hogy történjen valami. Anyu bent van apunál,de nem értem,hogy ez hogy lehetséges,hiszen az orvos azt mondta,hogy még két hétig nem lehet látogatni.
Nyitódott az ajtó,anyu könnyes szemmel lépett ki.
- Menj be,Becky. Köszönj neki.
Megörültem,hiszen akkor ezek szerint felébredt apu. Örömmel mentem be,és álltam oda az ágya mellé.
- Apu,hát felébredtél? El sem hiszed,mennyire örülök!
Nem nyitotta ki a szemét. Nem reagált.
- Apu,apu hallasz?
Újra és újra feltettem a kérdést.
Ekkor láttam meg,hogy a lélegeztető gép ki volt kapcsolva,ahogy minden más gép is. Ekkor értettem meg. Már nincs életben.
- Nem hagyhatsz itt! Apu,kérlek!
Még életemben nem fájt ennyire semmi. Az édesapám,aki 19 éven át nevelt,és szeretett,most halott. Legszívesebben ordítottam volna ,de nem tettem. Összeroskadtam az ágya mellett,és sírtam. Megszorítottam a kezét,és ránéztem. Az arca a felismerhetetlenségig megégett,az egész testét sebek borították.
Nem látom őt. Soha többé.
Jason reggeli puszija ébresztett fel. Nem értettem az egészet. Álmodtam talán? Akkor ez volt életem legrosszabb álma,de egyben megkönnyebbülés is volt,hogy valószínűleg az apukám életben van. De minden olyan valósnak tűnt,Mike,és apu,a robbanás...
- Hogy aludtál,kis álomszuszékom? Olyan sokat forgolódtál az éjjel,talán nem volt kényelmes az ágy? - a mély,búgó hangja nyugodtságot kölcsönzött a szívemnek,az illata belopta magát az orromba.
- Csak rosszat álmodtam - mondtam,majd szépen lassan felültem az ágyban. - Fel kell hívnom a szüleimet,hogy minden rendben van-e otthon.
- Persze,csak nyugodtan,addig lemegyek és felteszek egy kávét.
Egy puszit nyomott az homlokomra,és lassan elindult a lépcsőn lefelé.
A telefonba megkerestem apu számát,és megnyomtam a tárcsázás gombot. A szívem hevesen vert,reméltem,hogy tényleg nincs semmi gond otthon. Egy hatalmas kő esett le a szívemről,amikor apu felvette a telefont.
Nem beszéltünk sokat,mégis mintha évek óta nem találkoztunk volna. Nagyon jól esett vele beszélni,egy ilyen rémálom után.
A ruháimat összeszedtem a kezembe,és bementem a fürdőbe,hogy felvegyem őket. A nadrágot sikerült felvennem ,de amikor a felsőmet akartam átvenni,Jason beállított az ajtóba.
- Hé,már menni is akarsz? De hiszen csak most ébredtél fel! - mondta,majd átölelt hátulról,és kaptam egy puszit a nyakamra.
- Igen,lassan mennem kell édesem.
Felé fordultam,és átöleltem.
- Köszönöm neked az éjszakát!
A szívem nagyot dobbant.
- Én köszönöm neked. Szeretlek!
A földszintről finom kávéillat szivárgott fel. Alig vártam,hogy megihassak egy nagy pohár energiabombát,ami elég lesz egész napra.
Rosewood - Hill Cafe kávézó ; 11:23 perc
Kész szerencse,hogy előbb eljöttem Jasontől. Anyu otthon rögtön azzal fogadott,hogy jöjjek segíteni a kávézóba,hiszen ilyenkor csúcsforgalom van. Igaza volt; rengeteg fiatal választja ezt a helyet szórakozása helyszínéül. Meg mondom az igazat,én nem hittem benne,hogy ennyire menő hely lesz. Az egész napot átdolgoztam. Amikor azt hittem,végre van pár perc szünetem,hallottam ; "Elnézést,kérhetnék még két cappuchinót?"
6 órával később
Mára végeztem. Az utolsó vendég Spencer és Toby volt. Megkérdeztem nem zavarok-e,majd miután azt mondták nem,leültem.
- Megvagytok Jasonnel? - kérdezte Toby,és beleivott a narancslevébe.
- Igen,meg. Szerencsére. Nála aludtam az éjszaka.
Összenéztek,és elkezdtek kacsingatni. Tudtam,hogy ez egy kis vicc,ezért nem is vettem nagy dobra.
- Viszont... zavar amit álmodtam. Az apám bántani akart engem és Jasont,és a végén meghalt.
- Te jó ég,Becky. Biztos borzasztó volt ilyet álmodni.
- Követni akarom őt,amint kilép azon az ajtón. Ugye velem jöttök? - kérdeztem tőlük. - Nem hagy nyugodni a lelkiismeretem,hogy mi van,ha mégis A- vel van.
Először nem értették,hogy mit akarok ezzel mondani,hogy a saját apámban nem bízok,de tudnom kellett. Nagyon rossz előérzetem volt.
Fél órával később
Nem telt sok időbe,amikor apu azt mondta,dolga van,zárjak én be. A pultra dobta a kulcsokat,megtörölte a kezét,és kilépett az ajtón.
- Gyerünk - utasítottam Spencet,és Tobyt.
Rosewood - Valahol az egyik utcán ; 19:00 perc
Észrevehetetlenül követtük. Nem látott meg. Meglepődtem,amikor ismerős környékre vezetett az útja; pontosabban a szerelmem,Jason házához.
Kiszállt a kocsiból,a testét fekete ruha borította. Spencer és Toby értetlenül bámultak rám.
- Nem hiszem el - mondtam,és lehajtottam a fejem.
Kíváncsi voltam,hogy mire készült,azonban tudtam,hogy nemsokára le kell őt állítanom.
Elővett egy kannát- valószínűleg olaj volt benne. Végig öntözte Jason háza bejáratát. Nem nézhettem tovább tétlenül,ezért oda akartam menni hozzá,és jól beolvasni neki.
- Nem nyílik! - mondta Spencer,és erősebben kezdte nyitogatni a kocsi ajtaját.
Toby ugyanúgy kudarcot vallott. Rájöttünk ; valaki kívülről bezárt minket.
Láttam,amint apa az olajból a ház falára is öntöz,és a gázcsöveket is megközelíti. Mit tehetnék? Be vagyok ide zárva ,az apám pedig lassan megöli a szerelmemet.
- Toby fogd meg ezt,és üsd ki az üveget az ajtó ablakából!
- Hogy mi? - kérdezte,és elkapta a baltát,amit a hátsó ülés alatt találtam.
- Csak csináld!
Egy percen belül már kint voltam,és rohantam felé,ahogy csak tudtam. Későn. Apu a meggyújtott gyufaszálat elejtette,majd nézte,ahogy terjed a tűz. Futni kezdett.
- Apu,ne,kérlek!
Elvontam a figyelmét. Ezt nem szabadott volna. Megbotlott az egyik lépcsőben,és a földön landolt.
Hatalmas robbanás,tűz,lángok mindenhol... A szerelmem,és az apám pedig a romok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése