9. rész

Sziasztok!
Szomorúan kell közölnöm a hírt,hogy egyre kevesebben érdeklődtök a blog iránt. Ha szeretitek,akkor tetszikeljetek,és írjatok megjegyzéseket,iratkozzatok fel,hiszen ezzel tartjátok életben a blogot!
Itt az újabb rész,jó olvasást!

Rosewood - Hill ház ; 16:12 perc

Még mindig ott álltam a fal előtt,és sírtam. El kellett utasítanom azt a fiút,aki iránt igaz érzéseim vannak. Lehet,hogy még korai ezt mondanom,de én tényleg így érzem.
A tegnap este,Mike nagyon elkápráztatott. Tudnék még iránta is érezni valamit,de nem akarok. Félek felidézni mindazt,amit tett velem,mert nagyon fáj. Nem akarom át élni újra. A szívem két felé húz,és nem tudom,melyik a helyes irány. Semmiképp sem szeretném,hogy Mike a rendőrség kezére kerüljön,viszont Jasont sem szeretném elveszíteni az életemből.

2 óra múlva

Úgy döntöttem ma este kirúgok a hámból. Egy este,ahol nem fog számítani semmi. Az sem,hogy hová megyek,az sem,hogy hol ébredek,vagy egyáltalán fel ébredek-e.
Tudom,hogy ez most hülyeség az életvidám természetem mellett az én számból,de elegem lett mindenből. Nem lehetek azzal,akit szeretek,nem tehetek meg mindent amit szeretnék. Épp ezért döntöttem úgy,hogy lesz egy határok nélküli estém. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Van még pár órám addig,amíg kinyitnak a legjobb szórakozóhelyek. Arra gondoltam,hogy átugrok Hannához,hiszen megbeszéltük,hogy ma ott találkozunk.
Felkaptam a táskám a konyhapultról,és elindultam.

Rosewood - Marin ház ; 18:35 perc

Mikor odaértem Hannaékhoz,csengetnem sem kellett. Ott állt a ház előtt mind a négy lány.
- De jó,hogy itt vagy Becky,beszélnünk kell - mondta Spencer.
- Mondjátok,miről van szó? - kérdeztem,és egészen közel mentem hozzájuk.
- Hallottuk,hogy Mike mellett kavargatsz Jasonnal is – mondta Aria,és szemeit nagyra nyitotta.
- Én nem kavargatok senkivel – mondtam,majd lenéztem a földre – Csak egyszer együtt ebédeltünk mint két barát.
- De akinek barátja van az nem ebédel más fiúkkal.
- Igaz,de aki tényleg komolyan gondolja a kapcsolatot,az nem drogoztatja be a barátnőjét csak azért,hogy lefektesse! Nem kérhettek számon! Az én életem!
Csend lett. Álltunk ott,mint öt idegen,mint akikben megfagyott a vér.
- Azt hiszem, én megyek – mondtam,és hátat fordítottam.
- Ne haragudj ránk – mondta Hanna,és odafutott hozzám. – Mi csak az igazat akartuk neked megmondani,mert féltünk.
Nem tudtam,hogy mire gondolnak.
- Mégis mitől? – tettem fel a kérdést.
- Jasontól – bökte ki,és megfogta a vállam. Tudod,Ali akiről meséltünk,a lány aki meghalt. Ő a bátyja.
Fogalmam sincs,hogy ez miért jelent akkora problémát. Kezét levettem a vállamról,és elindultam.

Rosewood - Valahol Rosewood elhagyatott utcáin ; 18:30 perc

Mikor elindultam Hannaéktól,az sem tudtam,hogy hová megyek,csak mentem amerre láttam.
Az idegeim olyan állapotban voltak,hogy nem voltam képes haza menni. Leültem egy sikátorba,és elkezdtem sírni. Az életem pár nap alatt fordult a feje tetejére,ez a pár nap alatt olyan dolgokat éltem át,amit nem egyszerű feldolgozni.
Az eszem és a szívem nem voltak egy véleményen, és ez nagyon megijesztett. Hamarosan itt a nyár,itt a szünet,és nem ezzel akarom tölteni ezt a pár hónapot,hogy amiatt aggódok,hogy mikor kapok megint egy új üzenetet.
Nagyon döntést hoztam. A szívemre fogok hallgatni, ő azt súgja,hogy Jasont válasszam.
Ő nem csapott be,nem vert át. Remélem nem is haragszik rám amiért úgy ott hagytam őt,de nem tudtam,hogy mit tehetnék. Mikeot is féltem,de nem tudom többé eltűrni,hogy ne azzal a fiúval legyek,akivel szeretnék. Igaz,hogy csodálatosan meglepett,és ezt nem tudom neki elégszer meghálálni,de csalódtam benne,és többé nem akarok vele lenni. Talán nem kellett volna vele töltenem azt az éjszakát,de akkor még össze voltam kavarodva,s nem tudtam melyik a helyes irány. Mára rájöttem.
Felálltam a hűvös fal mellől,letöröltem könnyeimet,és megpróbáltam megtalálni,melyik a hazafelé vezető út.

Rosewood - Hill ház ; 19:46 perc

Már felvettem a legszexisebb ruhám,és felkészültem,hogy beleugorjak a legnagyobb éjszakai életbe. Utolsó simításként felkentem a kedvenc rúzsom,és elindultam a szobámból lefelé a lépcsőn.
- Hát te meg hová mész? - kérdezte anya,és közben kevergette a tűzhelyen lévő vacsorát.
- Bulizni - mondtam,és elkezdtem felvenni a rózsaszín magassarkú cipőmet.
- De hát még holnap suli van ,úgyhogy nem mész sehova! Főleg nem ilyen ruhába! Tűnés fel a szobába,és mosd le azt a nevetséges sminket!
- Nem megyek vissza sehova! Már 18 éves leszek egy hét múlva,úgyhogy nem mondhatod meg,hogy mit tegyek!
- Na ide figyelj! - mondta,és elindult felém. - Amíg az anyádnak hívsz,addig én mondom meg mit csinálsz! Megértetted? Úgyhogy mars fel! Ne kelljen még egyszer mondanom!
Egy szót sem szóltam, és felmentem a szobámba. 

Fél órával később

Levettem minden cuccomat,és átöltöztem pizsamába. Befeküdtem az ágyba,és magamra húztam a takarót. A fal felé fordultam,és még egyszer átgondoltam,hogy minden jó lesz- e úgy,ahogy még délután hittem.
Ekkor csörrent meg a telefonom,és kaptam egy újabb üzenetet.
"NEM HISZEM,HOGY ÚGY JÓ LESZ. A-"
Annyira fel idegesített,hogy egy pillanatig,azt sem tudtam,hogy mit csinálok. Megfogtam a telefont,és teljes erőmből a falhoz vágtam.
- Ezt neked,te rohadék! - ordítottam,és néztem a földön heverő telefon darabkákat.

Reggel ; 7:12 perc

Korán ébredtem,már mindennel előkészültem az utolsó naphoz. Az utolsó tanítási nap,utána jön a megérdemelt pihenés,és végül pár hónap múlva a végzős év. Alig várom már!
Ma egy egyszerű farmert és dzsekit vettem fel,a hozzá illő edzőcipővel. A konyhapultról felkaptam a becsomagolt tízóraimat,betettem a táskámba,és elindultam. Az első utam nem a suliba,hanem a szomszéd házba,Jasonhöz vezetett. Odamentem a házhoz,kopogtattam,és reméltem,hogy kapok választ. Pár perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó,és Jason csodálkozva néz rám.
- Szia - mondta,és lehajtotta a fejét.
- Bemehetnék? - kérdeztem,és felemeltem fejét kezemmel.
- Gyere.
Kinyitotta az ajtót,és utat engedett nekem. Bementem a konyhába és megvártam míg beér.
Egyből megcsókoltam,és azt mondtam ; Veled akarok lenni!
A válasza egy csók volt. Egy olyan édes csók,mint még sohasem.
Egy másodperc múlva megjelent az ajtóban egy nő. Ismerősnek tűnt a járása. Mikor odanéztem,majd elsüllyedtem szégyenemben. Egy most már biztosan elvesztett barátnő; Aria volt az.