Jó olvasást!
Megszólalni nem tudtam a rémülettől. Fogalmam sem volt,hogy mit tegyek most.
Két fiú van az életemben. De csak egynek szabadna lennie.
Mikeot ki akarom törölni az életemből,viszont ezt jelenleg nem tehetem meg,és Jason.. nos,ha meg akarom mondani az igazat,vele el tudnám képzelni a jövőmet. Idősebb,és érettebb mint én.
Kaptam egy bejövő üzenetet. Elővettem a telefonom,és megnéztem.
"Már most hiányzol. Jó lenne valamikor újra látni! Jason"
Milyen aranyos. Miután elolvastam,egészen elpirultam. Érdeklem őt,tényleg érdeklem. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Viszont A- üzenete után,nem tudom mit tehetnék. Vagy Mikeot hagyom el,és akkor abból nagyon nagy botrány lesz,vagy Jasont ,akiben a jövőmet látom. Lövésem sincs,melyik lenne a helyes döntés.
Rosewood - Rosewoodi Kórház; 18:00 perc
Tanakodásom közepette Aria hívott,hogy Mikeot ma hazaengedik. Ezért jöttem most be. Hogy segítsek neki összeszedni minden cuccát,és amire szüksége van.
- Szia - léptem be félénken a kórterem ajtaján.
- Becky - csillant fel Mike szeme - Hogyhogy te itt?
- Bejöttem hozzád,úgy hallottam ma hazaengednek. - mondtam,és egy állmosolyt rajzoltam az arcomra.
- Igen, haza mehetek. Végre. Ez az itt töltött pár óra borzasztóan hosszúnak tűnt.
- Elhiszem. Segítsek valamit összepakolni? - kérdeztem,és leültem mellé az ágyra.
- Nem,köszönöm,anya már mindent össze pakolt. A zárójelentésre várok,és mehetek is. - mondta,és megfogta a kezem. - Becky ,én szeretném helyre hozni amit elrontottam. Szeretlek! Ilyet még soha nem éreztem!
Majd megcsókolt. Ellenkezni sem tudtam, és nem is akartam. Nem azért,mert még szerettem,hanem mert úgy gondolom,tartozom annyival,hogy megvédem őt. Hiszen akármit is tett,a rendőrség kezére ő sem engedett.
- Gyere át ma este! Elküldök otthonról mindenkit,és megbeszélünk mindent,rendben?
- Hát... persze. - mondtam,és újra ott volt az állmosoly az arcomon.
Kiválasztottam a legszebb ruhámat,felvettem a hozzá illő fekete magassarkú cipőmet.
Ekkor csengettek. Azt hittem ,hogy Mike jött értem,de nagyot tévedtem. Odamentem az ajtóhoz,és kinyitottam. Az ajtóban ott állt Jason. Azt sem tudtam,mit mondjak.
- Szia Becky. - mondta,majd átnyújtott egy csokor csodaszép virágot.
- Jason,te meg hogyhogy itt vagy? - kérdeztem,és egészen kinyitottam az ajtót,hogy bejöhessen.
A virágot elvettem tőle,megköszöntem,és vázába tettem.
- Hozzád jöttem. Nagyon hiányoztál,egész délután rád gondoltam a mai randink után. Olyan csodásan éreztem magam veled,és ezt meg akartam ismételni. És most is olyan gyönyörű vagy! De ugye nem készültél sehová,nem zavartam meg semmit?
Nem tudtam,mit válaszoljak. Annyira aranyos volt,hogy nem volt szívem azt mondani,hogy már van programom.
- Nem,dehogy. Csak most kaptam,és felpróbáltam. - mondtam,és rápillantottam a telefonomra.
Már majdnem nyolc. Mikeal kilencre beszéltük meg a találkozót náluk. Ekkor láttam meg,hogy van egy megnézetlen üzenetem. Kirázott a hideg. Ha újra A- az,akkor bevonulok egy diliházba. Már ott lenne a helyem,teljesen megőrjít ez a helyzet.
"MEGMONDTAM,AMIT MEGMONDTAM. KETYEG AZ ÓRA,HAMAROSAN KILENC. VAJON HOL TÖLTÖD ÉS KIVEL? RAJTAD A VÁLASZTÁS,RAJTAD ÁLL EGY EMBER JÖVŐJE. A-"
Tudtam,tudtam,hogy ez lesz. Akkor mégis most mit mondjak Jasonnek? Nem tudom neki megmondani,hogy az estét mással fogom tölteni.
- Valami baj van? Elsápadtál. Hozzak egy kis vizet? Hol a konyhátok?
- Ne, Jason,nem kell. Az egyik barátnőm írt,hogy vészhelyzet van náluk,és hogy menjek át.
- Áh,értem. Akkor ez most azt jelenti,hogy a randink lefújva.
- Jason én...
- Ne,kérlek ne mondj semmit - hajtotta le a fejét. - Tudtam,hogy nem kellene idejönnöm.
- Ugyan,majd bepótoljuk,oké? - mondtam,és végigsimítottam az arcát.
- Persze,hogyne.
A kezemet levette arcáról. Hátat fordított,és elhagyta a házat. Azt hittem megszakad a szívem.
Becsuktam az ajtót. Vártam körülbelül öt percet,míg Jason elhagyja az utcát,és nem látja,hogy hová is megyek valójában. Ezután felvettem a táskám, és elindultam Mikehoz.
Rosewood - Montgomery ház; 20:55 perc
A ház előtt várt. Odaértem,és egy puszit nyomott a homlokomra. Egy porcikám sem kívánta ezt a helyzetet,hiszen a szívem,és az eszem is egy véleményen volt. Elfelejteni Őt. Őt,aki átvert,aki játszott velem,de most mégis azt mondja,hogy szeret.
- Végre,hogy itt vagy! Egész nap ezt vártam! Csak a miénk az egész ház.
Mosolyogtam.
- Gyerünk beljebb,rendben? - mondta,és előre ment,ajtót nyitni.
A látvány,ami bent fogadott,egészen elképesztő volt. Mindenhol rózsaszirmok hevertek a földön,apró,égő gyertyákkal.
- Mike,ez... - nem tudtam megszólalni. A látvány,egyszerűen csodálatos volt. - Gyönyörű.
- Csak érted tettem. Reméltem,hogy tetszeni fog. - mondta,és megcsókolt.
Most nem ellenkeztem,éreztem,hogy ezt kell tennem.
- Szeretlek! - mondta,majd átölelt. - Rendeltem vacsit is,remélem nem bánod,hogy nem én főztem,de abból nem igen ettünk volna. - a mondata után,mindkettőnk arcára mosoly ült.
Bementünk a konyhába,ami ugyan olyan gyönyörűen meg volt terítve. Vörös terítő,porcelán tányér,s a vacsoránk a konyhapulton üldögélt. Csirke,és desszertnek pezsgő,és gyümölcsök.
- Elkápráztattál. - mondtam,és mélyen a szemébe néztem.
Láttam a tisztaságot,láttam azt,hogy milyen boldog,egyetlen hátránya volt az estének. Hogy a fejembe ott volt Jason,és amit Mike tett. Ezt nem tudom neki elfelejteni... talán soha.
Vacsoráztunk,közben beszélgettünk. Egészen jól éreztem magam vele.
- Csodálatossá tetted az estét. - mondtam,és rámosolyogtam. Ez a mosoly most igaz volt. - De lassan mennem kell.
- Ne menj még,kérlek!
Nem akartam ellenkezni,nem tudtam mire képes A-. Úgy döntöttem,maradok még egy kicsit.
Leültünk a nappaliba,és egymás felé fordultunk.
- Köszönöm,hogy eljöttél,ez volt minden vágyam. Amikor ott hagytál a kórteremben,nem tudtam másra gondolni,csakhogy újra veled akarok lenni. Az érzéseim igazak,és remélem benned is maradtak,bármi is történt.
- Maradtak,hidd el. Csak valahol nagyon mélyen. Ha be akarom neked vallani az igazat,akkor meg kell mondjam,hogy nagyon fáj amit tettél. Jobban mint hinnéd. De ez a mai este. Csodálatos!
Végig Jason járt a fejembe. Hogy hogy fogok ezek után a szemébe nézni,ha randira hív,vagy ha egyszerűen csak beszélni akar velem.
- Nagyon boldog vagyok,hogy ezt mondod.
Megcsókolt. Úgy éreztem,mintha megállt volna az idő. Mintha csak először csókolt volna meg.
- Szeretlek! Tényleg szeretlek,igazán! - mondta,s magával ragadott minket az éjszaka.
Reggel ; 06: 42 perc - Jó reggelt kicsim! - ez volt,amit először hallottam .
Kinyitottam a szemem,és láttam,ott van mellettem az a fiú,aki szeret. Össze vagyok keveredve. Teljesen.
Nem tudom,mit érzek, Jason és Mike iránt. Nem tudtam most ezen gondolkozni,túlságosan fáradt voltam.
- Neked is. - mondtam,és rámosolyogtam.
Boldognak éreztem magam,mégis tudtam,hogy amit teszek,az befolyásolja az egész jövőmet.
Nem akartam olyan fiúval lenni,aki becsapott,és játszott az érzéseimmel.
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte,és kimászott az ágyból.
- Nem kérek semmit,köszönöm. nem vagyok éhes. Meg amúgy is,lassan indulnom kell,a szüleim biztos aggódnak miattam.
- Ne menj még! - nézett rám a boci szemeivel.
- De mennem kell Mike. Nyolcra még a suliba is oda kell érnem.
Felöltöztem,majd elköszöntünk egymástól.
Rosewood - Rosewoodi Gimnázium ; 14:22 perc
Épp ebéd szünet van, a lányokkal a menzán ülünk.
- Mikeal töltöttem az estét. - mondtam,és végignéztem a lányokon.
- Remek - mondta Spenc,és mindannyian úgy tettek,mintha örülnének a hírnek.
- Nem akarok többé titkolózni előtettek.
- Köszönjük Becky.
- Van kedvetek átjönni délután tanulni? - kérdezte Hanna,és megette az utolsó falatokat is a tányérjáról.
- Persze,én szívesen megyek. Viszont most sietek haza,de akkor majd nálatok!
Hazafelé ; 15:00
Az utcánk elején láttam Jasont,úgy gondoltam odamegyek hozzá.
- Szia - integettem neki.
- Ó,Becky,épp hívni akartalak. Ne haragudj,hogy tegnap este csak úgy ott hagytalak,de nagyon rossz lett a kedvem. Veled akartam tölteni az estémet.
- Én is sajnálom,hogy közbejött ez a dolog.
- Gyere be hozzám,megiszunk egy teát,benne vagy?
Nem válaszoltam semmit,csak mosolyogtam,és ő ezt igennek vette. Ahogy beléptünk az ajtón,furcsa érzés fogott el. Azt sem tudtam mit csinálok. Először magamban kéne rendbe tenni a dolgokat,és csak azután cselekedni. Jason töltött teát két pohárba,és lerakta az asztalra. Leültem a székre.
- Tényleg sajnálom ,hogy tegnap köszönés nélkül elrohantam.
- Semmi gond,hidd el megértelek.
- Szívesen folytatnám,amit elkezdtünk. - mondta,majd felállt a székről.
Odaállt felém,és megcsókolt. Gyorsan felugrottam,hisz' ezt nem tehetem.
- Jason,ezt nem kellett volna! Nekem ez így túl gyors.
Felpattantam,és kifutottam a házból,az utcára. Éppen ekkor jött az üzenet.
"ÜGYES VAGY! TOVÁBBRA IS MARADJ HŰ! A-"
Berohantam a házunkba,és a falnak dőltem. Sírni kezdtem,mert saját magam sem értettem. Nem csókolhatom meg azt az ember, akit igazán szeretnék. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Nem tudtam,mit tegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése