13.rész \ Fejezetzáró

Június 18; Valahol Briming és Rosewood között ; 00:58 perc

- Becky, kérlek nézz rám! - mondta Jason,és hideg vízzel locsolgatta az arcomat.
- Mi történt? - kérdeztem saját magamtól,hisz nem tudtam a választ.
A fájdalom,amit éreztem elmúlt,és nem éreztem semmit,csak hogy fázom. Körülnéztem. A hold bevilágította a tájat. A hátam mögött egy fekete ruhás,fekvő alakot láttam. A hátamhoz raktam kezem,hogy megnézzem,vérzek-e még. De nem. A vér a hátamon megszáradt.
- Jason,mi a franc történt?
Már tényleg nem értettem semmit. Ültem a földön,fejemet a térdemre hajtottam,ő pedig mesélni kezdett.
- Mikor elmentem szétnézni,hogy ki van itt,nem láttam senkit. Jöttem visszafelé,és egy fekete ruhás alak ott ólálkodott körülötted egy fegyverrel a kezében. És én... én lelőttem. Pontosan rád esett,és megütötte a tarkódat. Ezért ájultál el,és lettél véres.
Megrémültem. A kedves,aranyos srác,egy gyilkos. De nem volt más választásom; ki kell tartanom mellette,hiszen a barátom,és szeretem.
- Honnan volt fegyvered? - kérdeztem,és félve ránéztem.
- Szükség esetére mindig viszem magammal. Az apámtól kaptam,Ali halála után,hogy ha kell,védjem meg magam.
- És most mi lesz? Meghalt?
Bepánikoltam. Nem tudtam,mit tehetnénk. Meg akartam nézni,hogy ki a támadó.
- Nézzük meg,hogy ki volt az - mondta Jason,mintha a fejemben olvasna.
A kezét nyújtotta,segített felállni a hideg földről. Oda adta dzsekijét,hogy ne fázzak meg,és odamentünk a még meleg,tehetetlenül fekvő testhez. Jason odalépett,és felemelte a fekete sapkát. Az arcot egy pillantásból felismertem. Mike volt az.
Arcomhoz kaptam kezem,és összerogytam a földre. Sírni kezdtem. Fájt őt így látni. Nagyon fájt.
Jasonnal az az ötlet mellett maradtunk,hogy a testet behúzzuk abba az elhagyatott házba,és majd valaki megtalálja. Nem kerülhettünk rendőrség kezére.

Június 19 ; Rosewood - Hill ház ; 09:59 perc

Bárcsak mindent elfelejthetnék a tegnap éjszakáról. Borzasztó volt,nem tudom elmondani mit éreztem. Hiszen egykor szerettem azt az embert,éreztem a csókját... és most miattam halt meg. Ha akkor hallgatok A-re,akkor minden máshogy alakul. Talán újra beleszerettem volna. Nem tudom. Alig aludtam valamit az éjszaka. Körülbelül három órára értem haza,és feküdtem be az ágyba. Hatalmas lelkiismeret furdalásom van. Felültem az ágyba,és szétnéztem a szobába. Minden ugyanúgy volt,ahogy itt hagytam. Kivettem a telefonom a táskámból,és feloldottam a billentyűzetet. Nem volt rajta üzenet,nem volt nem fogadott hívás.
Lassan felöltöztem,és elindultam a szobából lefelé. Anya a konyhában a reggelit készítette ; tojás, friss zöldségekkel.
- Ne haragudj,hogy nem tudtam érted menni,de tegnap volt a kávézó nyitó ünnepsége,és nem hagyhattam ott.  - ezek voltak az első szavai. - Aztán írt Jason egy SMS-t,hogy majd ő haza hoz,úgyhogy nem aggódtam. Na mesélj,milyen volt?
- Jó - mondtam,majd hátat fordítottam neki. - Megnézem az új helyet,rendben?
- De a reggeli?
Már nem válaszoltam. Kiléptem az ajtón. Megcsapott a friss levegő,igaz esőre állt az idő. Út közben felhívtam Ariat,Hannat,Spencert és Emilyt is,hogy találkozzunk anyu új kávézójban. Mind beleegyeztek,és megbeszéltük,hogy fél óra múlva ott találkozunk.

Rosewood - Hill Cafe kávézó ; 11:05 perc

Ahogy beértem,nem is ismertem a helyre. Anyuék csodákat műveltek pár nap alatt. Leültem az egyik asztalhoz,ahol a lányok már vártak engem. Puszival köszöntöttek.
- Na és milyen volt? Mesélj! -mondta Spence.
- Előbb hozok valami finomat.
Terelni akartam a témát. Féltem,hogy nem fogok tudni a szemükbe hazudni.
Odamentem a pulthoz,és kértem öt kakaót. A fiatal fiú azt mondta,ha kész lesz,kihozza az asztalunkhoz.
- Mit akartok tudni? - kérdeztem tőlük,mikor visszaültem a helyemre.
- Mindent! - mondta Hanna,akin látszott az izgatottság.
- Hát,nagyon jól éreztük magunkat,és megbeszéltük,hogy hivatalosan is járunk.
Néma csend lett.
- Az igen - mondta Aria - Elnézést,ki kell mennem a mosdóba.

Megbántottam,pedig nem volt szándékomban. Gondolhattam volna rá. Az elveszett öccsét keresi,akiről én már tudom,hogy halott. A kiszolgáló fiú meghozta a kakaót.
- Egészségetekre!
- Nem tudom,hogy ti hogy vagytok vele,de nekem mennem kell - mondtam,és felálltam az asztaltól.
Spencer utánam jött. Kérdezősködött,de nem mondtam neki semmit.

Rosewood - Hill ház ; 12:11 perc

Egészen hazáig kísért,és mindvégig beszélgettünk. Bejött velem,fel a szobámba. Tudtam,hogy nem fog hagyni,míg el nem mondom neki az igazat.
- Kérlek Becky mondd el mi a baj.
Nem tudtam,hogy megtegyem-e. De aztán valami bekattant,és mesélni kezdtem. Könnyeim közt,mindent bevallottam.
Néma csend. Ez volt a reakció.
- Tehát Mike halott? Ezt nem hiszem el. El kell mondanunk a ...
Elhalgatott. Ő is tudta,hogy a válasz az,hogy senkinek nem szabad elmondanunk.

Pár órával később
Miután Spencer elment,lefeküdtem egy picit pihenni. Nagyon kimerültnek éreztem magam. Felhívott Emily,hogy jól vagyok-e,aranyosnak tartottam,éreztem,hogy bennük tényleg bízhatok. Reméltem,hogy Spencer is ugyanúgy tartja a száját,mint ahogyan a saját titkainál.Nem sokkal később hívott Jason,hogy menjek át hozzá. Kaptam magam,és hamarosan ott is voltam.

Rosewood - DiLaurentis ház ; 16:55 perc

Beléptem a házba,és Jason ott ült az ebédlő asztalnál. Oda mentem hozzá,egy puszival köszöntött. Leültem a mellette lévő székre.
- Azért hívtalak Becky,mert van egy ötletem. Vagyis nem ötlet,hanem egy dolog,amit meg kell tennünk.
- Megijesztesz - mondtam ,de folytatásra biztattam.
- El kell ásnunk Mikeot. Nem hagyhatjuk ott! Ha a rendőrség megtalálja,akkor a nyomok alapján ránk fognak találni!
Megfagyott bennem a vér.
- Menjünk - ennyit mondtam,és vettem a dzsekimet,mivel kint már hűvösödött az idő.

Rosewood és Briming közt - Elhagyatott ház ; 18.00 perc

A ház előtt megfogta a kezem,és felém fordult.
- Bármi lesz most Becky,tudd,hogy nagyon szeretlek!
Bólintottam. Nagyon féltem. A kocsiban volt minden ami kellhet. Ásó,gumicsizma,és egy zseblámpa.
Beléptünk a házba. Megdöbbentünk. A test nem volt ott ahová tettük.
- Jason,most mivan, ide tettük,nem?
Egymásra néztünk,és nem értettük a helyzetet. Borzasztóan éreztük magunkat. Egyben biztos voltam. Mike él.