11.rész

Sziasztok! :)
Tudom,hogy rég hoztam új részt,de nagyon zsúfolt volt a hetem,és nem értem rá.
De amiért összejött a 10.000 látogató (igaz a 45 feliratkozó nem), meghoztam az EXTRA részt,mivel imádom az olvasóimat!
A mostani ajánlatom,11.000 látogató,és 45 feliratkozó után EXTRA rész.
Van még egy jó hírem. Mivel én 26.- tól augusztus 3 - ig nyaraláson leszek,és nem fogok tudni új részt hozni,ezért csütörtökön (vagyis mához egy hétre,július 25.-én) fejezet záró résszel jelentkezem.
Puszilok Mindenkit,jó olvasást!

Június 17. ; Briming - DiLaurentis nyaraló ; 08:33

A fejem sajog,és émelygek. Csak álmodtam tegnap este? Miután megláttam a fekete ruhás alakot,minden elsötétült körülöttem. Kíváncsi lennék,hogy ki volt az,és vajon mit csinált,persze ha csak nem álmodtam.
Kezembe vettem az éjjeliszekrényemről a telefonom,feloldottam rajta a billentyűzetet. Elkezdtem keresni a tegnap esti üzenetet,és meglepődtem,amikor nem találtam. De hiszen nem álmodhattam,minden olyan valósnak tűnt.
Nem akartam ezen túl sokáig gondolkodni. Felkeltem az ágyból,összeigazítottam a hajam,és ezután az ágyat is. Kiválasztottam a bőröndömből az egyik legkedveltebb ruhámat,és felvettem egy egyszerű narancssárga papucsot. A szoba most sokkal szebbnek tűnt,mint ahogy tegnap este látszott. A két fő szín,a fehér és a rózsaszín. Eszembe jutott,hogy ez valószínűleg Alison szobája volt.
 A táskái még ott lógtak a falon,egy fogasra felakasztva,a ruhái még a szekrényben voltak,és a plüssállatai a polcon. Igaz,hogy nem ismertem őt,de ez most nagyon meghatott.
Kilépve a szobából,a nappaliba érkeztem. Innen egy hosszú folyosón mentem végig,hogy ki jussak a házból a teraszra. A kilátás elképesztő volt. Annyira jól érzem magam,már a tegnap este történtek sem zavartak. Miután rájöttem,hogy csak álom volt, a lelkem is megnyugodott.
Nekitámaszkodtam a kerítésnek,és csak bámultam. Elkápráztatott a környezet,és rádöbbentem,hogy mennyire aranyos Jason,hogy ide hozott.
- Szia szépség - hallottam a hátam mögül.
Jason megfogta a derekam,és egy puszit nyomott az arcomra. Ha őszinte akarok lenni magamhoz,akkor azt kell mondanom,hogy fogalmam sincs,hogy most pontosan mi is van köztünk. Barátok vagyunk? Vagy többek mint barátok? Vajon eszébe van még a múltkori csókunk,vagy amikor megmondtam neki,hogy vele akarok lenni? Ha ezeket nem is,de egyet biztosan tudok. Minden lány életében van egy nyár,ahol minden elkezdődik.. és én érzem,hogy ez az a nyár!
Miután megfordultam,és rámosolyogtam,csak annyit mondott,hogy gyerünk be az ebédlőbe,mert van egy kis meglepetése a számomra. Nem kellett kétszer mondania,megfordultam és bementem a hosszú folyosón keresztül az ebédlőbe.
A látvány meglepett. Friss croissant ,és gyümölcstál,mellé epres shake.
- Jason ez .. hűha!
Nem tudtam mást mondani. Leültünk,és elkezdtünk reggelizni,közben kellemeset beszélgettünk.
Elmondta,hogy mennyire örül,hogy itt vagyok,és hogy nélkülem nem is jött volna ide. Véleménye szerint szükségünk van a kikapcsolódásra. Együtt. Nem tudtam tovább magamban tartani a kérdést,így hát feltettem.
- Szeretnék valamit kérdezni . - kezemből letettem a gyümölcsöt,és tekintetemet rá szegeztem. - Szóval ,csak annyi a kérdésem,hogy mi... Mi együtt vagyunk? Mármint egy pár. Tudod,te és én.
Össze-vissza hebegtem. Elmosolyodott. Ez talán jó jel.
- Én is kérdezhetek valamit mielőtt válaszolok?
- Persze - mondtam,és egy picit elbizonytalanodtam.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte,majd megfogta a kezem.
Válaszként a nyakába ugrottam,és vigyorogtam,mint valami őrült. Egyből rájött,hogy a válaszom egyértelmű.

2 órával később
Miután megreggeliztünk,és mindent megbeszéltünk,Jason felvetette az ötletet,hogy menjünk el sétálni. Azt is mondta gyönyörű a környék erre,és hogy ha meglátom az erdei sétányt,egyből beleszeretek.
Átöltöztem egy kicsit túrához illőbb öltözékbe,a telefonom betettem a párna alá,és visszamentem Jasonhöz,majd megmondtam neki,hogy indulhatunk. Kulcsra zárta az ajtót,és a zsebébe tette.
Alig telt el egy fél óra,és máris láthattam a gyönyörű tájat. Igaza volt ; ez szerelem első látásra.
- Valahol a közepe felé van egy kisebb fogadó. Majd ott megállunk,és iszunk valamit,ha benne vagy. Erre felé sok a turista,nekik tartják fent a helyet,de örülnek a néhai látogatóknak is.
- Nagyon szép hely,legszívesebben haza se mennék. - mondtam,majd elnevettem magam.
- Addig maradsz,ameddig csak szeretnél.
Szavai igazán meghatottak,olyan aranyos volt. Biztos voltam benne,hogy egy remek nyárnak nézünk elébe.

Brimingi sétány - Fogadó ; 13:00

Ideértünk,körülbelül 2óra séta után. Nem mondom,hogy a lábaim nem fáradtak el,de megérte ide eljönni. A hely csodálatos. Minden üdén zölddel,csicseregnek a madarak,és a fák között beszűrődő fény meghitt hangulatot nyújt.
- Remélem,hogy itt is jól érzed magad. Elég este hazamennünk,megvárjuk az esti tábortüzet,ha benne vagy. - mondta Jason,és adott egy puszit.
- Persze,maradjunk! Addig még szétnézünk,és beszélgetünk.
Ültünk a kis faházban,ami fogadónak volt elnevezve,de egy családi háztól nem volt nagyobb. Három szoba állt a vendégek rendelkezésére,és egy fürdő.
A társalgóban öt asztal volt,egy pulttal,mögötte egy kiszolgálóval,és egy recepcióssal.
A tévé egy egészen kicsi,hagyományos színes készülék volt. Valamire figyelmes lettem. Megkértem a recepcióst,hogy legyen szíves,és hangosítsa fel a tévét.
" Tegnap az esti órákban,megszökött a Rosewoodi börtön egyik fiatalkorú gyanúsítottja,akit ma akartak átszállítani egy nevelőintézetbe. A börtön igazgatója nem tudja,hogy hogy történhetett az eset,és országos körözést adtak ki a 17 éves fiú ellen." 
Ahogy a műsorvezető nő beszélt,mutattak a fiúról egy képet. Mike volt az. Mike Montgomery. A szívem a torkomban dobogott. Az nem lehet,hogy nekem eddig tartson a boldogság. Féltem tőle. Féltem,hiszen haragban váltunk el.
- Jól vagy? - kérdezte Jason,és rám nézett. - Elsápadtál.
- Igen,persze. Csak egy picit megszédültem. - válaszoltam,és kortyoltam az előttem lévő pohárból.
Jason felállt a székéről,odaállt felém,és átölelt. Illata belopódzott az orromba,és nyugodtságot kölcsönzött a szívemnek.
- Mindig melletted leszek - válaszolta,és újra magához szorított.
Ekkor jutott eszembe egy elég furcsa gondolat. Ráadásul úgy,hogy meg volt az okom gyanakodni.

Este,18:30 perc
Sikerült megnyugodnom,de nem teljesen. Míg velem van Jason,addig nem félek semmitől. Legszívesebben bezárkóznék egy szobába,és addig ott maradnék,amíg biztosan nem mondják azt,hogy Mike nincs szabadlábon. Nem akarok neki rosszat,de túlságosan tartok tőle.
Körülbelül egy fél óra múlva kezdődik a tábortűz,már gyülekeznek a fiatalok. A táborhelyen sátrak is vannak felállítva,és mindegyiken van egy név. Gondolom azoknak a nevei,akik lefoglalták a mai estére. Jason azt mondta,egy ilyen kis városban mint Briming,ez az egyik lehető legjobb szórakozás a fiataloknak.
Már lement a nap,és meggyúlt a tűz. Előkerültek az alkoholos üvegek,és az üdítők is. Némi nyársalni való finomság,és hidegtálak. Jasonnal egy farönkön ültünk,ő szorosan magához ölelt.
 - Az egyik sátor a miénk - mondta,és nagy mosolyra húzódott a szája.
- Komolyan mondod? Még hány meglepetést fogsz nekem okozni? - kérdeztem,és átkaroltam a nyakát.
Boldog vagyok. Nagyon boldog.
- Jason,van valahol errefelé egy vécé?
- Persze,itt el kell menni - mutatott a hátunk mögé lévő ösvényre.
- Rendben van. Megyek,elvégzem a dolgom. Sietek vissza.
Elindultam. A levegő már meglehetősen lehűlt,és rajtam egy rövid melegítőnadrágon,és egy hozzáillő pántos felsőn kívül nem volt semmi. Megtaláltam az illemhelyet.
Körülbelül két percnyi séta,ami elég hosszúnak mondható,főleg ilyen hidegbe,és egyedül. Amikor ki akartam menni,valami megakadályozott benne. A fa bódé nyílásain keresztül láttam,hogy valaki kívülről támasztja az ajtót. Nagyon megijedtem. Megszólalni sem mertem. Fogalmam sem volt,hogy ki lehet az,először azt gondoltam,hogy Jason meg akar viccelni,de aztán észrevettem egy kék bőr karkötőt,és rögtön tudtam,hogy kié lehet. Mike.
- Mike,ha te vagy az,akkor engedj ki,kérlek! Klausztrofóbiám van. - kiabáltam,persze nem mondtam igazat.
Az ajtó egyszer csak kitárult előttem. Nem láttam már sehol senkit. Kiléptem,és ekkor valaki megragadott hátulról. Befogta a számat,és a fülembe suttogott.
- Elengedlek a szorításomból,ha nem árulod el senkinek,hogy itt vagyok.
Fejemmel nemet intettem,ő pedig ígéretéhez híven elengedett.
- Mike,te mit keresel itt?
- Téged Becky! Csúnyán elbántál velem,és ...
Közbeszóltam.
- Nem tudod miről beszélsz! Te mit tettél velem?
Ekkor a hátsó zsebéből előrántott egy fegyvert. Rám szegezte.
- Kuss! - ordította.
Reméltem,hogy valaki meghallja a tábortüzesek közül,de miután a zenét idáig lehetett hallani,minden reményem elszállt.
- Tönkretettél,nézd meg mi lett belőlem! Ma este,te és én,átlépünk egy más világba,ahol egymáséi lehetünk.
Rémületemben megszólalni sem tudtam. Meg akar ölni. Engem,és magát is.
- Részeg vagy? - kérdeztem,és tettem egy lépést felé.
- Nem vagyok részeg! Maradj ott ahol vagy!
Ekkor megmentették az életemet,és persze Mikeét is. Jason messziről kiabált.
- Becky,jól vagy kicsim,minden rendben?
- Ide figyelj,Hill. Ha bárkinek elmondod,hogy ma itt láttál,akkor megölöm a barátodat is. Még találkozunk! - mondta Mike.
Fegyverét eltette,és nekem hátat fordítva elrohant.
- Hát itt vagy? Azt hittem,hogy valami bajod esett,nagyon megijesztettél.
Nem mondhatom el neki,hogy mi történt valójában.
- Nem,dehogy. Beragadt az ajtó,ezért tudtam nehezen kijönni,de mehetünk is vissza.
- Hé,ez mi?
Jason az ajtóra mutatott, közelebb mentünk,és rávilágított a zseblámpával. Egy szó volt ráírva. K*rva.

Június 18 - Reggel; 09:21
Az éjszaka egyszerűen remek volt. Sok új arccal megismerkedtem,és mindenki nagyon aranyos volt velem.
Igaz,hogy akármilyen jó is volt ,akkor sem tudom kiverni a fejemből Mikeot. Amit tett. Pontosabban amit akart tenni.
A sátoron átszűrődő fény kellemes hangulatot varázsolt ; lassan Jason is ébredezett. Már rajtunk kívül nem volt itt senki,így hát ideje volt. Már minden cuccomat összepakoltam,és hazaindulásra kész voltam. Mármint a nyaralóba visszainduláshoz.
- Mióta vagy fel? - kérdezte Jason,és kinyitotta a szemeit.
- Nem olyan rég - válaszoltam - Már minden holminkat összeszedtem,úgyhogy szerintem el kéne indulnunk haza. Mármint hozzád.
Nem kellett kétszer mondanom. Alig telt el egy negyed óra,és már a kocsiban ültünk,indulásra készen.
- Van valahol a városban egy patika? - kérdeztem,majd becsuktam az autó ajtaját.
- Van persze,miért? Otthon is van fájdalom csillapító,ha arra van szükséged.
- Nem,másra. - nem akartam neki elmondani az igazat. - Légyszi vigyél oda!
Fél órával később oda is értünk. Kiszálltam a kocsiból,Jasont megkértem,hogy maradjon itt.
Ahogy beléptem az épületbe,megcsapott az elhíresült gyógyszeres levegő. Odamentem az egyik pulthoz. Egy aranyos,körülbelül korombeli lány állt ott.
- Szia,szeretnék egy terhességi tesztet. - mondtam,és elpirultam.
Ő kiszolgált,és udvariasan elköszönt,miután visszaadta a visszajáró pénzt.
Tudom,őrült vagyok. De már legalább két hete késik,és nem tudom,hogy a sok stressz miatt vagy... bele sem merek gondolni. Jól eldugtam a táskám aljára,és visszamentem Jasonhöz,majd elindultunk.

Briming - DiLaurentis nyaraló ; 10:15 perc

A fürdőszobában állok, a teszttel a kezemben. Furcsa érzések kavarognak bennem. El sem hiszem,hogy az ember ennyit tud süllyedni kevesebb mint egy hónap alatt. Az egész életem felfordult,mióta Rosewoodban élek. Semmi sem lesz olyan,mint régen volt.  Terveim voltak,és álmaim. Fősuli,tanulás... és sok minden más.
Fogalmam sem volt,hogy a teszt eredménye milyen érzéseket váltanak majd ki belőlem. Bámultam a plafont,nem mertem lenézni. Nagy levegőt vettem,fejem lehajtottam. A teszten csak egy csík jelent meg. Tehát negatív.