10.rész

Sziasztok!
El sem hiszitek,hogy milyen boldog és hálás vagyok Nektek,amiért ennyien olvassátok a blogot!
Nagyon jól esik minden egyes hozzászólás,és a biztató szavatok. :)
Ezért,hogy kifejezzem hálámat,hoztam egy EXTRA részt,vagyis olyan hosszút,amilyen eddig még nem volt.
Mostantól dátumot is olvashattok ,úgy hiszem így könnyebb lesz eligazodnotok.
A részt egy órától,egészen ötig írtam,úgyhogy remélem örömet okozok Nektek! :)
Remélem tetszeni fog ,és 45 feliratkozónál,és 10.000 látogatónál,hozok még egy ugyan ilyen EXTRA részt!
Továbbra is legyetek ilyen aktívak!
Jó olvasást,puszi mindenkinek!

Június 15. ; Rosewood - DiLaurentis ház ; 07:40 perc

A szívem a torkomban dobogott.
- Hazudtál Becky. - mondta Aria,és fenyegetően nézett rám.
Sajnos igaza volt. Hazudtam. Ezt már nem bírtam úgy,ahogy volt. Meg kell neki mondanom az igazat.
- Aria,meg tudom magyarázni.
- Tessék,kezdheted is.
Bejött a konyhába,leült egy székre,kezét feje alá támasztotta. Mi is leültünk az asztalhoz Jasonnel.
- Nem szeretem Mikeot. Mióta becsapott, egyszerűen képtelen vagyok szeretni őt.
Aria csak maga elé bámult,és nem tudott megszólalni. Rám nézett,felállt a székről,és kiment a házból.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Jason,és megfogta a kezem.
- Semmiség. Az a gondjuk,hogy téged szeretlek,és nem az ő öccsét. Igaz,hogy kavargattam vele,sőt egy-két napig még a barátnője is voltam,de nagyon csúnyán bánt velem. És ezt nem tudom megbocsájtani neki.
Nem mondott semmit,csak rám mosolygott,és nyomott egy puszit a homlokomra.

Rosewood - Rosewoodi Gimnázium ; 12:35 perc

Az utolsó óránknak is vége lett,az évben már nincs több. Olyan jó érzés,hogy jövőre végzős leszek,és azután jöhet az egyetem. Vagy bármi,ami örömet okoz.
Beléptem az ebédlő ajtaján,beálltam az előttem lévő sorba,és vártam,hogy elvehessem a tálcát,rajta az ebédemmel. Mikor már a kezemben volt,leültem az egyik asztalhoz. Belekortyoltam az üdítőbe,mivel nagyon meleg volt. Ekkor láttam meg,hogy nemsokkal előttem,a lányok is ott ülnek ,és ebédelnek. Nem tudom,hogy miért,de fogtam magam, felálltam az asztaltól,és odamentem hozzájuk,az ebédemmel.
- Leülhetek? - kérdeztem,és körbe néztem rajtuk.
- Persze,gyere - mondta Spencer,majd felvette a táskáját a padról,és helyet engedett nekem.
- Gondolom Aria már elmesélt mindent.
Lesújtóan néztek rám. Mintha valakit megöltem volt.
- Nem maradhattam Mikeal,értsétek meg! Nem szerettem,amit tett velem,azt nem tudom neki elfelejteni. Bedrogoztatott,csak azért,hogy megkaphasson. Rosszul vagyok még most is,ha arra az éjszakára gondolok.
- Épp erről beszélgettünk. És rájöttünk,hogy meg kell értenünk téged. Lehet,hogy ezt mi sem tudtuk volna megbocsájtani egy fiúnak,akit még csak pár napja ismerünk.
- Köszönöm - mondtam,és elmosolyodtam.
- Nem kell már emiatt aggódnod. Mi melletted vagyunk! Úgy is ,ha Jasonnel vagy. Csak vigyázz vele,erre az egyre kérünk téged.
Még mindig feldühített,mikor azt mondták,hogy vigyázzak vele,de már nem törődöm ezzel.
- Mondjátok csak,ráértek ma? - kérdezte Aria,és mosolyogva nézett ránk.
Megkérdeztük egymás után,hogy miért,és vártuk a választ.
- Tartanék egy kis bulit,ilyen év zárót. Persze csak nekünk,és közelebbi barátoknak.
Tök jól hangzott az ötlet,így hát beleegyeztünk. Megbeszéltük,hogy este hétkor találkozunk náluk,és ezután elköszöntem tőlük.

Rosewood - Hill ház ; 14:04 perc
Miután hazaértem,és levettem a cipőmet az ajtóban,bementem a konyhába,hogy valami harapnivalót keressek.
- Szia ,mi volt ma a suliban? - kérdezte anyu,és megtörölte kezét a konyharuhába.
Meglepett,hogy itthon van,hiszen elvileg négyig vagy ötig mind a ketten dolgoznak apuval. Láttam,hogy éppen ebédet készít.
- Nem volt semmi különös. De te hogy hogy itthon vagy ilyen korán?
Nem mondott semmit,csak megfogta a karom és az asztalhoz vezetett. Leültünk,és láttam rajta,hogy majd' kiugrik a bőréből,olyan boldog.
- Szóval,ma kaptam egy ajánlatot a főnökömtől. Saját vállalkozást indíthatok,és ő lesz a menedzsere a helynek. Így rendbe jöhetünk anyagilag is. Apáddal is beszéltem már,ő is nagyon boldog volt. Na szóval mit szólsz hozzá? Mi egy kávézóra gondoltunk.
Nem tudtam,hogy nekem mi a közöm hozzá,úgy tettem,mintha meghatna,és örülnék neki. Anyu azt is elmondta,hogy nekem is segítenem kell majd,de meg kell mondjam,valahogy ez nem lepett meg. Felálltam az asztaltól,és elindultam felfelé a szobámba.
Mikor beértem, figyelmes lettem egy becsomagolt ,és felbélyegzett csomagra.

Oda mentem,felvettem az asztalomról a levélbontót,és kicsomagoltam. Egy telefon. Egy ugyan olyan telefon,mint amilyen az enyém volt,amit tegnap este összetörtem. Remegő kezemmel felvettem,és megnyomtam a feloldást jelző gombot. A telefonszámok,az üzenetek,minden ott volt benne. Leültem az ágyra,és bámultam. Ez hogy történhetett? - kérdeztem magamtól,és nem tudtam magamnak sem választ adni. Egyet akartam. Újra megszabadulni ettől a rémálomtól. Felálltam az ágyról,és a fürdő felé vettem az irányt. A telefont egy finom mozdulattal beledobtam a vécébe,majd lehúztam.
- Rohadj meg! - mondtam,és elhagytam a szobát.

4 óra múlva
A délután csendesen telt. Tévéztem, laptopoztam,elmentem sétálni. Olyan szép idő van ma! Gyorsan ment az idő,és közben gondolkoztam is. Jó volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem,és rájönni,hogy tényleg helyesen döntöttem,hogy Jasonnel maradok. Már csak egyet nem tudtam. Hogy mondjam meg Mikenak,hogy vége van? Eddig nem is egyszer hívott,és küldött SMS-t,de sohasem vettem fel,és nem is válaszoltam. Talán jobb lett volna már előbb megmondani neki,hogy mi is a helyzet pontosan,hogy én már nem akarok vele lenni.
A szobámban ültem, a tükör előtt,és próbáltam úgy megcsinálni a hajam,ahogyan a legjobban áll nekem. Végül egy egyszerű konty mellett döntöttem.
Megcsináltam a sminkemet,és felvettem egy szolid,csipkés ruhát. Lapos sarkú,fehér cipőmet lábamra húztam,és bekopogtam a szüleim szobájába. Éppen tévét néztek. Megkérdeztem,hogy ma elmehetek- e,anya mosolygott,és csak annyit mondott : Nyugodtan!
Becsuktam magam mögött az ajtót,és elindultam Ariahoz.

Rosewood - Montgomery ház ; 18:49 perc

Kicsit korán értem ide,de bementem. A házban sürgött - forgott Aria ; a süteményeket,és az üdítőket készítette ki az asztalokra,a terítőket igazgatta,és szalvétát hajtogatott. Ott állt mellette egy jó szabású,borostás arcú férfi.
- Ó,Becky szia! Már ennyi az idő? - kérdezte Aria,és adott két puszit. - Bemutatom a barátomat,Ezrát.
A férfi kezet nyújtott nekem. Látszott,hogy idősebb pár évvel a barátnőjénél,de az is,hogy nagyon szeretik egymást.
Megkérdeztem Ariat,hogy tudok- e segíteni valamit.
- Vendég vagy,úgy hogy neked az a dolgod,hogy jól érezd maga! Nem az,hogy nekem segíts! - mondta,és rám mosolygott. - Különben is,már végeztem.
Lassan mindenki ideért. Az összes meghívott. Alig telt el egy pár óra,sok új emberrel összeismerkedtem. Tobyval és Paigevel még beszélgettem is. Itt mindenki olyan aranyos. Kiderült számomra,hogy nem is olyan rossz,hogy ide költöztünk. A telefonom a lefolyóba,így nincs aki zaklasson.
Eszembe jutott,hogy Mike valószínűleg itthon van,hisz' lentről láttam,hogy a szobájában ég a villany. Nem tudtam,hogy mi fog történni,de elindultam felfelé a szobájába. Egy magyarázattal mindenképpen tartozom neki.
Mikor már az ajtójában álltam,láttam,hogy fekszik az ágyán. Nem is köszöntem,csak odamentem az ágyához,és leültem mellé.
- Miért? - kérdezte,és nem voltam benne biztos,hogy hozzám beszél. - Miért tetted ezt velem Becky?
Most már biztos voltam benne,hogy kérdése hozzám szól. Lehajtottam,és megpróbáltam neki megmagyarázni.
- Nem tudok benned többé bízni,meg kell értened. Amit tettél velem,nem tudom neked elfelejteni!
- Akkor mi a francért éltetted bennem a reményt? Mondd meg,kérlek,miért tetted ezt velem?
Egyre hangosabban beszélt hozzám,és kezdtem tőle egy kicsit megijedni,de amikor láttam a szeméből kipottyanó könnycseppet,minden félelmem elszállt.
- Sajnálom. - mondtam,és szemébe néztem.
- Tűnj innen! Kifelé a szobámból!
Nem mondtam semmit,felálltam az ágyáról,és kimentem,magam mögött az ajtót pedig becsaptam. Annyira felkavart,ami odabent történt,a szívem olyan hevesen vert,hogy muszáj voltam leülni. Nem tudom,meddig ülhettem ott,de a következő ,ami történt,hogy Aria kiabálva szalad fel a lépcsőn ; Mike,téged keres a rendőrség!
Egyszerűen mintha megállt volna bennem az ütő. Pár perc múlva bilincsben vitték el őt,az utolsó szava hozzám szólt.
- Mindenem oda adtam volna érted!
A társaság összes személyének szeme rajtam csüngött. Azt sem tudtam mit tehetnék. Kiszaladtam a házból,és elindultam hazafelé.

Hazafelé ; 21:50 perc
A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Nem tudtam,hogy tényleg helyes volt-e ez a döntés,hiszen Mike itta meg a levét. Mindig csak magamra gondolok,hogy nekem mi a jó. Ennek nem szabadna így lennie. Nagyon sajnáltam Mikeot,amiért ennek ez lett a vége. Mérhetetlen lelkiismeret furdalásom volt,de amikor beértem az utcába,minden gondolatom abbamaradt. Az egész utca kiplakátolva. Az én fehérneműs képeimmel,mellé egy felirattal ; k*rva!
Sírni kezdtem, és próbáltam a legtöbb plakátot leszaggatni.
- Feladom,nyertél! - ordítottam,és össze rogytam a földre.

Június 16. ; Rosewood - Hill ház ; 09:24 perc

Borzasztó. Ez a tegnap este fogalma. Emlékszem,hogy Jason segített nekem a lehető legtöbb plakátot leszedni,de így is marad még egy-kettő.
- Jó reggelt!
Meglepetésemre Jason állt az ajtóban,és egy tálat tartott a kezében. Odajött hozzám,adott egy puszit,és leült mellém. Még pizsamában feküdtem az ágyamban,és viszonoztam neki a puszit.
- Ezt neked hoztam - mondta,és láttam,hogy a tál amit a kezében tartott tele van finomságokkal.
- Nagyon köszönöm,tedd le az asztalra,majd később megesszük! - válaszoltam,és megmutattam neki,hogy hová teheti.
Megkérdezte jobban vagyok-e ,nekem persze egy egyszerű "Jól vagyok!" volt a válaszom. Bár így lett volna. A lelkem darabokban hevert a földön,és nem tudtam,hogy most mi tévő lehetnék. Nem tudom,mennyien látták a plakátokat,de éppen elég,ha egy-két ember vette szemügyre a képet.
- Gyere el velem a családom nyaralójába! Ott kipihenhetnéd magad,és helye jönne a lelkivilágod is!
Nem tudtam,hogy mit mondjak. Szinte biztos voltam benne,hogy a szüleim nem mennének bele.
- De anyaék...
Jason félbeszakította a mondandómat.
- Figyelj,Becky. Beszéltem édesanyáddal,és apukáddal is. Ők tekintettel vannak a tegnap este történteire,és tudják,hogy pihenésre van szükséged. Ma délután indulnánk,és alig két óra az út.
Nem mondhattam mást,csak is igent. Igazából,ez a hír nagyon boldoggá tett. Azonnal el kellett kezdenem összepakolni,hogy mindennel kész legyek,mire indulunk.

1 óra múlva
Már mindent összepakoltam,és indulásra kész voltam,de még maradt pár órám.
Elkértem Jason telefonját,és felhívtam a lányokat,és megmondtam nekik,hogy hová megyek pár napra. Nem mondanám,hogy örültek a hírnek,féltettek. Megnyugtattam őket,hogy vigyázni fogok magamra,és jelentkezem amikor csak tudok.
- Gyere le egy kicsit Becky! - kiáltott fel anyu az emeletről.
A konyhából szólt,lementem ,és megkérdeztem,hogy miért hívott.
- Nincs kedved egy kicsit segíteni? Csak amíg nem indultok. Ki kéne takarítani a leendő kávézó épületét.
Mivel nem volt programom,így hát szívesen mentem.
- Akkor én megyek - mondta Jason. - Háromra itt vagyok.
Mikor kiment a házból,nem sokkal utána mi is elindultunk anyuval a szomszéd utcába,ahol a kávézó épülete volt.

Rosewood - A leendő kávézó épülete ; 12:01

A kezembe vettem egy seprűt,és söprögetni kezdtem. Mikor a nagy területtel kész lettem,bementem a konyhába. Anyu nem volt itt,intézett valamit a bankba.
Minden poros. Nagyon elhagyatottnak tűnt ez az épület. Egyszer csak érdekes csengésre lettem figyelmes. Kutatni kezdtem,hogy vajon mi lehet az;aztán megtaláltam. Az egyik konyhafiókba egy zacskó,benne újra az én telefonom. Nem hittem a szememnek,ideges voltam,de egyben kíváncsi is. Feloldottam a billentyűzetet,volt rajta két megnézetlen SMS.
Megnyitottan az elsőt,ez állt benne: "MEGMONDTAM,HOGY VIGYÁZZ A BARÁTODRA! LÁTOD,EZ LETT A VÉGE. DE MI LEGYEN AZ ÚJ JELÖLTTEL? A-"
Ezt tegnap este kaptam. Vettem egy nagy levegőt,és megnyitottam a következő üzenetet is. "A LÁNYOD EGY K*RVA! A-"
Ezt nem hiszem el! Ezek szerint A- úgy hitte,hogy anyu fogja megtalálni a telefonomat itt a kávézóban.
A telefont beraktam a táskámba,és elindultam hazafelé. Egyet akartam, eltűnni innen, de gyorsan.

Úton a nyaralóba; 15:00 perc
Miután hazaértem,egyből hívtam Jasont,hogy most azonnal menjünk,mert én ezt már nem bírom. Nem kellett kétszer mondanom,így hát elindultunk.
Lassan már odaérünk. A táj csodálatos ; mindenhol zöld a fű,és a fák,nagyon jól érzem magam. Jason tökéletes társ,és csodálatos fiú. nagyon jó öltet volt,hogy eljöjjünk pár napra. Talán sikerül kipihennem magam.
- Remélem tetszeni fog minden; a környék,és a ház. Mondtam már,hogy a vízpart mellett van? Van hozzá egy kisebb stég is.
- Ez nagyon jól hangzik. - mondtam,és rámosolyogtam.
Pár percen belül odaértünk,és kiszálltunk az autóból. Az első dolog volt,hogy Jason körbevezetett a házon. Mindent megmutatott ; hogy hol fogok én aludni,és hogy hol fog ő. Megmutatta a konyhát,és a fürdőt. Ezután kipakoltunk a kocsiból,és felvittem a bőröndöm a szobába. Mindent kipakoltam,így sokkal otthonosabb lett.
Már este fel járt az idő,amikor lementem a stégre. Jason ott ült.
- Csodálatos itt minden. - mondtam,és leültem mellé. - Köszönöm,hogy elhoztál.
- Ugyan,ez a legkevesebb. Tudom,hogy most nagyon nehéz neked.
Megcsókoltam. Ez csak úgy ösztönből jött,ahogy nézett rám azokkal a nagy szemeivel. Nem szólt semmit,mégis éreztem,hogy meg van írva a mi történetünk. Úgy éreztem,szerelmes vagyok. Átkarolt,és együtt néztük a lemenő napot.

Birming - DiLaurentis nyaraló ; 21:30 perc
Fekszem az ágyba,és Jasonre gondolok. Olyan jó vele,mint még soha senkivel. Érett gondolkozású,aranyos fiú. Néha még eszembe jut,hogy vajon most mi lehet Mikeal,de ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegetem.
Odakint szakad az eső,a délutáni nagyon nagy meleg után,ez nem meglepő. Érdekes hangra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon,hátha látok valamit.
Egy fekete ruhás alak. Egy fekete zsákot húz maga után.
Ekkor jött egy újabb üzenet. " EGY ÚJABB ÁLDOZAT? A-" .
A rémülettől nem tudtam megszólalni sem. Egyben reménykedtem. Hogy Jason ott feküdjön a másik szobában épségben,és ne ő legyen az újabb A- áldozat.